Nörfölés

És igen, ez a pillanat is elérkezett: immár nekem is van nörföm,

(csak annak kedvéért, aki az elmúlt éveket egy sivatagban elásott vödörben töltötte: a NÖRF a legmenőbb játékfegyver-család, amely szivacsos lövedékeket lő ki meglehetős erővel és távolságra, a legkülönfélébb kialakítású konkrét lőfegyverekből. van belőle sorozatlövő-, zsebre rakható-, giga-, mega- és satöbbi modell)

ami azt jelenti hogy én is tudok vele lövöldözni ami viszont azt jelenti hogy nagyon menő vagyok. A nörföt egyébként Ákos barátomtól kaptam, aki nálunk volt játszani hétvégén

(aki még emlékszik: nemrég szóvá is tettem itt a blogon hogy ez már meg mikor lesz? mert megígérték. és hát most lett)

és hozott magával egy nörföt meg egy másikat nekem, ajándékba. Ezek olyan kicsi fajták voltak, nem a nagy hatlövetű, de azért ezekkel is jól lehet lövöldözni, csak kár hogy könnyen eltűnik a lövedék, az Ákoséi közül például kettőt teljesen elvesztettünk mire haza kellett mennie.

(apa szerint majd ha elköltözünk egyszer és kipakoljuk a lakást, az összes ilyen biszibaszit megtaláljuk és egy egész kocsirakománnyi üveggolyónk, kislabdánk, nörflövedékünk, legodarabkánk és ki tudja még mi mindenünk lesz hirtelen)

Amúgy tudtam ám hogy nörföt hoz nekem Ákos egyrészt mert jó barátom, másrészt meg mert láttam hogy ő is hozott egyet magának és gondoltam hogy akkor hátha nekem is hoz és tényleg.

Szóval igazán tartalmas hétvége volt, és nem csak a nörfölés miatt, hanem mert végre buli volt, plusz az unokatesóim is megjöttek akiket nyár óta nem láttunk. Hurrá, és mindjárt karácsony

(és már csak 1 nap suli, hejj)