Mire gondolt a költő – szokták kérdezni, és most én is ezt kérdezem, csak egyre kevésbé tudom a választ. 15 évvel ezelőtt elkezdtem megörökíteni Vince első napjainak küzdelmes történetét, aztán jöttek a kihívásokkal teli hétköznapok, de közben csak megnőtt, és most már a hétköznapjait jórészt nem velünk tölti, a legfontosabb események közül egyre kevesebb kötődik hozzánk és egyre több a haverokhoz, barátokhoz, edző- és osztálytársakhoz. Aki követte a blogot az láthatta is ezt a folyamatot: egyre kevesebb bejegyzés és egyre kevésbé izgalmas bejegyzések.

Így megy ez.

Bezár tehát a blog, legalábbis az eddigi formában, bár néha lehet hogy felkerülnek a büszkeségre vagy szomorúságra okot adó események, csak azért hogy meglegyen a kronológia...

Viszlát (és kösz a halakat).

Tovább, tovább. Picit azért elérzékenyültem, hogy Zétivel, Balázzsal, Botival és a többiekkel már nem fogunk egy suliba járni, hülyéskedni a szünetekben, feszengeni az órán, vicceskedni az osztálykirándulásokon meg a bakancsoson...

Persze biztos találkozunk majd, de az nem olyan.

Viszlát Gárdonyi, helló Diákszempont!

És megjött végre. Felvették a ti Vince barátotokat is, szeptembertől a Diákszempontban folytatom áldásos tevékenységemet :)

Hejjjj!!!! 

Ez is megvolt, ma volt az utolsó szóbeli! Már nagyon itt volt az ideje, 11 helyen jártam, elmondtam vagy 5-6-szor, hogy mynémizvinceájlivinbudapestmájfemöliizbig...

Most már csak várjuk az eredményeket és variáljuk a listánkat, hogy melyik sulit hányadik helyre pakoljuk.

Ahogy mondani szokták: van egy jó, meg egy rossz hírem. A jó, hogy a magyar írásbelim egész jó lett, a rossz hogy a matek viszont nem.

(apa persze dühös, mert elvesztettem pár könnyű pontot, dehát izgultam, apa, te is izgultál volna.)

Így aztán most izgatottan várjuk, hogy hova hívnak be szóbelizni, mert legtöbb helyen a határon állok a tavalyi ponthatároknak. És persze ezerrel angolozunk, mert ahol nem elbeszélgetés van vagy magyar, ott angol a szóbeli (sőt van ahol eleve angolul lesz).

Sose lesz vége ennek a tanulás dolognak attól tartok...

(és apa szerint tényleg nem, ő még most is tanul – háát én nem tudom hogy akarok-e)

Összefoglalom neked, kedves olvasó a szeptembertől decemberig terjedő időszakot röviden. Nézzük csak, előszöris volt tanulás, aztán meg meg tanulás és pihenésképpen közben még egy kis tanulás. Aztán mikor mar nagyon belefáradtam, akkor pihenésképp egy kis frissítő, könnyed tanulásocska, míg mar a fülemen folyt ki a sok okosság...

Ezen kívül meg belefért egy csöpp edzés, miközben anya ideges volt hogy rendetlen vagyok es apa ideges volt hogy nem tanulunk eleget. Ééérted, még egy kicsit kellett volna tanulnom, valszeg álmomban meg szarásközben.

Brrhhh!!!

Vágom a centit a felvételiig

Na ezt hallgassátok meg, milyen szegény nyomorult életem lett az új iskolaévben: suli után hétfőn edzés, kedden matek felkészítő és utána edzés, szerdán a suliban magyar felkészítő

(ez legalább Andrea nénivel és a haverokkal)

csütörtökön magyar felkészítő és edzés, pénteken edzés. Plusz minden reggel hattól is edzés, vasárnap gitáróra és délután matek.

És még Juli is lekoccolt, idéntől külföldön egyetemezik, én maradtam az egyetlen gyerek itthon.

Ó jaj szegény Vince, borús a kedve :(((

Nem, nem, az ég igazából felhőtlen. Ami felhős, az a homlokom, mivel nyaram szép kék egén viharfelhőként tornyosul a nyolcadik kezdete, különórákkal, edzéssel, koránkeléssel és felvételivel

(ami persze még odébb van pár hónappal, de sajnos a felkészülés kezdete annál közelebb)

és mire mindennek vége, addigra itt is lesz újra a nyár – szóval egy egész évnyi szívás előtt állok most

(vagyis pörgök, hogy kihasználjam az utolsó napokat)

félig vidáman, félig szomorúan.

A képeken még nyár van és Lukovo, csak hogy vidámabb legyen :)

Tegnap óta 14 vagyok!

Bár túl nagy különbség nincs a 13,997-hez képest

(ez a tegnapelőtt, és igen, számológéppel számoltam ki, remélem jól :))

mert ma pont úgy ébredtem mint tegnap, pont azokat a dolgokat csinálhatóm mint tegnap és pont azokat a dolgokat nem csinálhatóm mint tegnap. És mivel évvesztes vagyok, még iskolát se váltok idén, csak jövőre

(hajjajj, ebből még asszem lesznek gondok ebből a felvételi dologból, de erről inkább máskor, mert ez a szülinapi bejegyzésem)

De legalább a buli jó volt, családi, de Miksáékkal meg Emmickóval, meg minden, és ajándék is csurrant cseppent

(bár amit a legjobban vártam, a fortnite előfizetés még nincs meg – vetted apa?)

szóval igazán ünnepire sikerült.

 Ma meg jó sok idő után koncerten voltunk ismét, csak annyit mondok: Fran Palermo, elsősor!

(ps: megkaptam ám az előfizetést is, hejj :)))))

No kb most lett vége a nyári szezonnak, kicsit már uncsi is volt a sok verseny, főleg mivel újabb érmet már nem zsákoltunk be Miskolc óta, például azért mert a kéttusa meg a triatlon szezonunk második fele kicsivel gyengébbre sikeredett mint az első

(hiába, a nyaralás kevésbé fejleszt mint az edzés – viszont mókásabb :))

de azért így is bejutottunk váltóban az őszi elit döntőbe a legjobb 6 csapat közé

(büszkeség, szép volt Vince szép volt Panka)

most már csak készülni kéne rá nagyon...

Kicsit aggódtam, mert Kendéék nem jöttek a Tiszára idén, de végül minden jóra fordult

(és elnyertem méltó jutalmamat, mint a mesében)

mert elvittük magunkkal Marcit, aki jó haverom

(de legfőképpen végre nem csak mások haverjaival nyaraltunk, hanem valakivel aki kifejezetten az én haverom)

és öt napig buliztunk mint a nagyok

(volt saját sátrunk, amit mi állítottunk fel meg le és volt saját cuccunk is és saját zseblámpánk meg saját késünk – mondjuk Marci el is vágta vele (szerencsére a saját) kezét nyársfaragás közben)

és minden jó volt mert voltak homokpadok, meleg volt a víz, kedves volt Csibész

(legalábbis velünk, mert utolsó nap majdnem megevett két őgyelgőt míg apáék elmentek a kocsikért)

és nemigen unatkoztunk pedig nem volt net.

A képeken a hős evezősök és a Túr-bukós fürdőzők...

...amikor hasamon az úszószemüveggel napoztam az edzőtáborban :)))

Nagy meglepik nem voltak, kivéve hogy nyelvtanból 4,47-re megkaptam az ötöst.

(Köszi Andreanéni :))))))

Gápi szerint ha valaki kérdezi, csak annyit mondjak hogy 4,3 az átlagom, és szót se ejtsünk holmi matek meg biosz hármasokról :)))

Igaza van, de szerintem a legjobb ha szót se ejtünk az iskoláról, mert most már tényleg jöhet a nyár..

(Apa ugye csak vicceltél azzal a "mindennapegykismatek" dumával?)

A Fantasztikus Négyes

(Panka, én, Marci, Eszti)

útra kelt! Hogy a kéttusára tanítsa a világ többi részét!

(Sajnos elég jól megtanulták, mert egyéniben nem álltunk magányos világítótoronyként a célban, inkább a mezőny második felében szakítottuk át a célszalagot... DE:)

Csak annyit mondok: mix váltó, és már alattunk a világ (nagy része, kivéve egy csapatot), mert Pankával fantasztikus második helyezést értünk el!

(És én 1:10-et úsztam 100 gyorson – igaz, 33masban)

Így idén már kettő érmem van és hol van még a szezon vége?

(Messze)

Mármint a tanévé, és már nagyon itt is van az ideje. Úgy tűnik a reményeink közül már csak a nyelvtan ötös van életben

(Andreanéni ígért egy bónusz feladatlapot a javítás érdekében mert 4,43-ra állok)

a matek négyes sajnos elsüllyedt egy hármas doga fedélzetén, töriből meg egyszerűen nem írtunk több dolgozatot, így javítani se lehetett.

De engem most már ez se izgat olyan nagyon, lényeg hogy holnap még megyünk

(aztán pénteken nincs tanítás)

és még hétfő-kedd és huss..... jön a VAKÁCIÓ!

Igaz, nem a mai csapat OB-n

(pedig itt is egész jól mentünk, és én különösen mert én lettem a legjobb a csapatból)

hanem még a múltkori aquatlonon, csak akkor nem hirdették ki, mert óóóólyaaaaann nnaggyonnn sssokkkáiiig tarrrrtttoooottt így is. Viszont most igen, így meg is van életem első triatlonos érme :)))

(a nap vicces közjátéka: véletlenül ezüstöt kaptunk, amit később visszakértek, de megígérték hogy majd lesz bronz is és megkapjuk)

És mindjárt az első verseny itt volt a Margitszigeten

(apa vitt el de olyan sokáig tartott – pedig aquatlon volt, szóval kicsi táv és csak úszás-futás – hogy a végén mikor még bénáztak egy kicsit a szervezők az eredményhirdetéssel, akkor eljöttünk)

és én egész jól szerepeltem a Zsombin kívül megvertem az összes Castorost a serdülőben

(pedig mi Marcival még fiatalabbak vagyunk 1 évvel mint a többiek)

mondjuk sajna így sem lettem dobogós, de sebaj, majd lesz jobb

(ahogy mondani szokták)

Áttekintettük...

...apával a dolgok állását. Mármint az iskolai dolgokét, mert a többi dolgok állása kevésbé foglalkoztat most minket, mivel alig több mint egy hónap van hátra, és még három tárgyból is reménykedünk

(főleg ő)

valami jobb eredményben. Ezek főleg a matek, a nyelvtan meg a töri. Amire meg vigyáznunk kell, az a föci, az angol, meg a kémia. A többi vagy nem érdekes

(KFT, azaz kevésbé fontos tantárgyak)

vagy semmi esély rá hogy rontsak vagy javítsak és így nem is kell túl sok szót vesztegetni rá.

Május 10-ig még itthon van a haddelhadd, de aztán újra iskolai iskola lesz. Örülök is meg nem is mert jó lesz újra látni a haverokat, de az iskola meg unalmas, és mindig ott kell lenni, jóval többet mint az online órán

(plusz nagyobb a lebukásveszély ha mást csinálsz mint kéne – például fortniteozni egyáltalán nem lehet)

és nem olyan könnyű órai munkáért ötöst kapni...

És majdnem az egész szünidő

(kár hogy nincsen még nyár)

az uncsitesókkal, merthogy ők is itt vannak. Persze van egy kis online suli, meg persze hogy a tavaszi szünet előtti utolsó 3 napban 4 dolgozat is becsúszott

(psszt, Lencsi segített egy kicsit az angolban)

de az átlagos covidos napokhoz képest most itt a jó társaság, mama szupereket főz

(pl. palacsintát)

lehet sütögetni, kirándulni, bringázni

(és a mai időjárás alapján esetleg hógolyózni is).