Koriztunk...

...a hétvégén, mert végre befagytak a tavak, leginkább a velencei. Ezért mi oda mentünk, és bár kicsit messze van, majdnem annyit kell menni kocsival mint Zoziékhoz

(bocs apa hogy annyiszor megkérdeztem mennyit kell még menni... dehát mindig reménykedek hogy sok idő eltelt az előző óta és már majdnem ott vagyunk)

de azért csak megérkeztünk. És ez nemám akkora mint egy jégpálya, hanem akkora mint egy tenger, csak befagyva, és hiába van rajta rengeteg ember, mert még így is van rajta egy csomó hely. És rettentő messze el lehet korcsolyázni, aztánmeg vissza. De mégcsak nem is ez volt a legjobb rész, hanem mikor visszaértünk, és csináltunk magunknak egy saját hokipályát

(mert TÉNYLEG rengeteg hely volt, mindenkinek lehetett saját, aki letisztított a hótól egyet)

és játszottunk egy jókis hokimeccset, még én is lőttem gólt

(bár apa szerint nekem leginkább a jégenhanyattesésben lehetne világbajnoki esélyes)

és csak azért nem én nyertem mert senkise nyert

(vagy mindenki)

mert összevissza voltun egymással, ráadásul csak 3 ütőnk volt négy emberre. Nomindegy, lényeg hogy szuperet játszottunk, kár hogy apa szerint jövő hétre elolvad a jég...