Képzeljétek, körülkerültük a Balcsit húsvétkor. Majdnem teljesen, az új bringámmal.
(Ami már majdnem felnőtt méret, és meg is tanultam már vele elindulni és megállni, menet közben meg gyors mint a szél...)
És ott volt Zozi is, meg Juli, és három napig csak bicajoztunk mindig, csak néha álltunk meg focizni meg ebédelni. Meg kávézni.. Meg vizet nézni. Meg aludni is, persze. És legtöbbször mi mentünk elöl apával, mert mi vagyunk a leginkább bringások, a többiek meg minket követtek.
(És második nap már mindenkinek Úgy fájt a feneke, hogy minden elinduláskor csak sziszegtünk meg jajgattunk)
És utolsó nap pedig mégis megáztunk, pedig már azt hittük hogy megúsztuk, de szerencsére már a végénél tartottunk, és így nem fagytunk meg nagyon, hanem gyorsan beugrottunk egy kád forróvízbe.
(Csak mi nem lettünk kopaszok mint a farkas, mert jobban beállítottuk a csapot, meg eleve nem is volt szőrünk – hanem csak szép piros lett a vízben ázott felünk)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.