Panaszkodtam anyának, mert a nagyVin mindig nyominak csúfol. Anya szerencsére sajnált, de aztán sajnos megkérdezte, hogy én véletlenségből nem szoktam-e a nagyVint csúfolni, és kénytelen voltam bevallani, hogy de. És pont nyominak szoktam csúfolni. Erre anya csak azt mondta: na tessék, hát ez az.

Képzeljétek, körülkerültük a Balcsit húsvétkor. Majdnem teljesen, az új bringámmal. (Ami már majdnem felnőtt méret, és meg is tanultam már vele elindulni és megállni, menet közben meg gyors mint a szél...) És ott volt Zozi is, meg Juli, és három napig csak bicajoztunk mindig, csak néha álltunk meg…