az a helyzet, hogy végre elvittek a meccsekre mostában, és be is álltam mindig
(igaz nem túl hosszú időre)
de apa persze mindig kritizál
(most például épp azért, mert nem voltam elég határozott, hanem túl nyámnyila – amúgy milyen szó ez meg, hogy nyámnyila...)
de én meg azt gondolom, hogy ha a vége jó, minden jó, és ennek jó volt mert az utolsó meccset is nyertük, és második helyen végeztünk
(volt is nagy eredményhirdetés Leányfalun – mert ott volt az uccsó forduló)
és én is kaptam érmet
(bár persze anya sem örült teljes mértékben, mert szerinte meg nem nekem való ez a sport – csak a szüleivel ne kezdjen az ember, mert jól nem jön ki belőle az egyszer biztos...)
és már mindjárt vége a sulinak és jön a nyááááárrrrr....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.