Apával már elolvastuk az első Ruminit, meg a másodikat és a harmadikat is, és karácsonykor meg megnéztük a színházban a színdarabruminit is, és mindegyik nagyon jó volt de most elkezdtük a negyedik részét is és apa szerint egy kicsit meguntam mert sose figyeltem, ezért most egy másik mesekönyvet kezdtünk el: az a címe hogy „már óvodás vagyok” és nem olyan nagyon mese inkább olyan igazi. Meg is kérdeztem apát hogy ez igazi-e, de azt mondta hogy ez is mese, vagyis kitalált történet, csak vannak olyanok, amikben semmi fantasztikus dolog nem történik, hanem olyan mint az igazság. De attól még kitalálta valaki aki leírta. És egy mesében az a jó, hogy bármi megtörténhet benne, még olyan dolgok is amik tényleg vannak. És a rajzok is ilyenek szerintem. Mert lehetnek a mesében óvodások az oviban, de lehetnek tudós egerek is akik űrhajót építenek, például egy olyan nagot hogy belefér az összes ember, vagy még nagyobbat, amibe az összes bolygó is belefér hogy vihessék magukkal az űrhajósok.
Így beszélgettünk apával de aztán elaludtam. És egyébként pedig fogjuk majd olvasni a Ruminit is, csak kicsit pihenek. (A képen is őt látjátok egy nemolyanrégi rajzomon, RogyóGyogyóval aki egy mulatságos nevű fénylény aki nem tud jól beszélni de a mese végére mégis megtanul - na ezek a fénylények is olyanok akik igazából nincsenek. Egerek vannak de nekik meg pulcsijuk nincs. Illetve apa szerint nevük se nagyon)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.