Hátszóvalazúgyvolt, hogy anya a műveimből néhány jobban sikerültet bekeretezett, dekorációs célzattal. És mindeközben megtalálta
(mit megtalálta; elérzékenyülten babusgatta!)
egy régi levelemet*, amit viszont egyáltalán nem neki, hanem a Fogtündérnek írtam!
(melyben sajnálattal közöltem hogy elveszett a kiesett fogam valahol, és arra kértem, hogy keresse ő is, és szóljon ha megtalálta - hát szólni nem szólt, de ajándékot hozott)
És
(ÉS!)
anya nem tudott ésszerű magyarázatot adni, hogyan került hozzá a levél! Mert például fel is hívhatta volna a Fogtündért telefonon,
(de azt bevallhatta volna)
vagy elfelejthette volna elküldeni a levelet
(de akkor hogy lehet, hogy mégis hozott ajándékot a fogtündér)
vagy ilyesmi. De nem állt elő magyarázattal, így most már csak két lehetőség van:
- a) anya lebukott, és valójában ő a fogtündér, vagy
- b) ebben a konkrét esetben elfelejtette továbbítani a levelet és hogy ne derüljön ki a dolog, inkább ő ugrott be a fogtündér helyett, de a többi fogamnál nem...
(háát, én is belátom hogy ez egy kicsit erőltetett teória, de azért reménykedek - szerencsére van még pár tejfogam, majd mikor azok kiesnek, nagyon figyelek)
* ez volt az: http://vvince.blog.hu/2014/03/03/amelyben_mindjart_jon_a_fogtundermano
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.