Ahogy mondani szokták: van egy jó, meg egy rossz hírem. A jó, hogy a magyar írásbelim egész jó lett, a rossz hogy a matek viszont nem.
(apa persze dühös, mert elvesztettem pár könnyű pontot, dehát izgultam, apa, te is izgultál volna.)
Így aztán most izgatottan várjuk, hogy hova hívnak be szóbelizni, mert legtöbb helyen a határon állok a tavalyi ponthatároknak. És persze ezerrel angolozunk, mert ahol nem elbeszélgetés van vagy magyar, ott angol a szóbeli (sőt van ahol eleve angolul lesz).
Sose lesz vége ennek a tanulás dolognak attól tartok...
(és apa szerint tényleg nem, ő még most is tanul – háát én nem tudom hogy akarok-e)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.