Hát igen. Aki erre tippelt, jól tippelt, az úszóedzéseknek annyi, már 3 hete. Mert azóta VÍZILABDÁZOK én is, mint apa régen, hejj. Persze eleinte kicsit feszült voltam,
(még egy nagyon kicsit sírtam is, főleg mikor elfelejtettünk úszósapit vinni - de akkormeg kaptam kölcsönbe egy igazi, nagyon menő vízilabdás sapkát és akkor abbahagytam)
mert komoly dolog ez, minden másképp van, mint az úszásban volt (kivéve Kriszta nénit, aki ugyanolyan kedves itt is), hosszabb az edzés, meg nagyobbak is vannak, meg nem is ismerek mindenkit. De most már van négy barátom
(például a másodunokatestvérem is, aki már majdnem 11 éves, és nincs igazad apa, mert nem azok a barátaim akiknek tudom a nevét mert egyrészt az egyiknek nem tudom, vagyis nem vagyok biztos benne, másrészt meg nem a név a lényeg, hanem hogy barátkoztam már velük, például beszélgetéssel)
és nagyon jók az edzések, mert lehet labdázni meg néha meccset is játszunk egymás között. És labdázás közben már dobtam gólt is, bár a meccsen még nem, de gólpasszt már adtam a meccsen is. És majd lesz nekem is nagyon menő OSC-s fürdőköntösöm meg táskám meg úszógatyóm, csak apa szerint még egy kicsit kell járnom rendesen edzésre, hogy kiérdemeljem. De a Barninak (aki a másodunokatesóm) már van, pedig ő is csak január óta jár, szóval már talán nem kell sokat várnom...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.