Igen, végre megint nyertem érmet, ezúttal a pécsi gyerek országos bajnokságon. Ráadásul földharcban, amiben nem szoktam. Ráadásul nem is a saját súlycsoportomban
(szóval hiába vigyáztam hogy lefogyjam azt a 10 dekát amivel csütörtökön elmúltam 24 kiló, mert rajtam kívül senki se volt 24 kiló alatt, így összeraktak a 27 kilósokkal, például Attival is)
hanem eggyel fölötte. Ráadásul vesztes helyzetből sikerült nyernem egy kemény meccsen a harmadik helyért, és nagyon örültem, meg a sensei is, meg mindenki aki csak nézte.
Sajnos a formagyakorlatban nem jutottam be a négyes döntőbe
(pedig ugyanannyi pontom volt mint az előttem bejutó két embernek csak valahogy kiszámolták hogy nekik jobban volt ugyanannyi)
és az életem első stop semi contact versenyén se sikerült nyernem
(de két szoros meccsen kaptam csak ki, ráadásul itt is egy súlycsoporttal föntebbiektől)
de ettől függetlenül örültem hogy kaptam megint érmet. Végre.
(és így a közös fotózáson nekem is lesz, nem úgy mint múltkor. csak közös fotózás nemtom mikor lesz mert eddig még egyszer se volt ott mindenki, így mindig elmaradt)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.