Kezdjük a legfontosabbal: zöldöves vagyok.
(bár zöld övem még nincs, és a sensei is csak majd az első szeptemberi edzésen fogja hivatalosan fölkötni a derekamra, de akkoris)
És folytassuk a második legfontosabbal: némi hangulati hullámzástól
(ha nem volnánk komoly férfiak, nevezhetnénk hétfőesti telefonos sírásrívásnak is)
eltekintve az edzőtábor is szuper volt, különösen miután megtaláltuk a kesztyűmet. De tényleg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.