Hát ez is megvolt, a szokásos nagycsaládoskarácsony, ahol szokásosan mindenki itt volt nálunk, és szokásosan egy akkora kupac ajándék került a szokásosan nagyonszép fa alá
(amit szokásosan én vettem, csak ezúttal nem apával, hanem Miksáékkal mentünk el, mert már nagyok vagyunk és ránk lehetett bízni ezt a felelősségteljes feladatot)
hogy alig lehetett elférni tőle. Rengeteg mindent kapott mindenki, én is, de a legjobb az volt, hogy kaptam egy igazi gitárt, pont olyan méretűt mint amilyen nekem kellett, és még volt hozzá egy menő tok, amit anya varrt direkt nekem. Ilyen aztán senki másnak nincs, az biztos. Kár, hogy nem tudok még rajta játszani
(mert gitározni nem túl könnyű)
de majd keresnek nekem egy tanárt, aki hétvégenként megtanít.
(mert hétköznap nem érek rá)
Addigis, végre itt voltak Miksáék és együtt szüneteltünk, kivéve az év végén, mert akkor elutaztunk szilveszterezni
(Juli meg Eszti nélkül, de anyáék barátaival, meg a gyerekeikkel, akikkel lehetett játszani, meg még két kutyát is hoztak magukkal és a kisebbet én is sétáltathattam, ami szuper volt)
ami szintén jó buli volt, és ezúttal megvárhattam az éjfélt és én is koccinthattam, meg volt tűzijáték is, meg tánc.
Meg sok-sok boldogújévet kívánás, amit nektek is kívánok. Most így utólag.
(kivéve akiknek már kívántam mert mondjuk például ott voltak már a szilveszteren is)
Amúgy azt tudtátok hogy a cím lehetne egy név is? És hogy tényleg van ember akit így hívnak? Szerintem ez elég vicces. Szerintem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.