Bakancsos és halottember

Nnavégre, én is voltam bakancsos túrán

(ősszel beteg voltam, pedig akkor is volt, és már azt hittem, hogy én már nem is megyek, csak a Juli meg az Eszti a családból, de most sikerült, sőt Zéti is jött meg Balázs a spanjaim közül… amúgy tudjátok mi az a bakancsos? Hát egy kétnapos túra, amit pár tanár – köztük Andreanéni meg Miklósbácsi – szervez, és van benne kirándulás, meg mindenféle érdekes, és ottalvós, ami szintén izgis, és csak az 5-6-7-8adikosok mehetnek, közülük is csak a kivételezettek J)

és nem is hiába, mert volt benne kirándulás meg rengeteg buszozás, meg várnézés

(és mi már a buszon jól egymás köré ültünk Zétiékkel, így az is igen vicces volt)

de a legjobb része azért az éjszakai bátorságpróba volt

(ami egész felmelegített, mert mi az alsó szinten laktunk a turistaházban, ahol nem volt fűtés egy kicsit sem, csak hideg, de az annál több)

amikor egy gyerek beszaladt hozzánk, hogy azonnal menjünk mert nagy baj történt, és akkor mi mentünk, fel az emeletre

(ahol meleg volt J végre)

és ott pedig egy nyolcadikos lány sírdogált és volt egy halottember

(akiről később persze kiderült hogy mégse volt az)

meg egy kés, és ilyen rettentő félelmetes horrorfilmzene szólt, ami elég ilyesztő volt

(bár később aztán eszembe jutott, hogy ha IGAZÁN veszélyes valami, akkor ritkán szól a háttérben horrorzene, mert az csak a horrorfilmekben van, az igazi életben zajló igazi izgalmasságoknál nemigen)

és le kellett hozni a kést, ami nekünk sikerült is, bár volt hogy megszeppentünk egy kicsit

(de persze letagadtuk utólag J)

aztán meg alig tudtunk elaludni, és mikor meg már sikerült volna, akkor meg a Zéti meg Balázs elkezdtek valami ruhákat pakolni, persze az összes villanyt is felgyújtották hozzá. Aztán szerencsére abbahagyták, és végre pihi lett, így másnap is volt erőnk bakancsosozni…

(csak kár hogy vége lett, de remélem megyünk még)