Mire gondolt a költő – szokták kérdezni, és most én is ezt kérdezem, csak egyre kevésbé tudom a választ. 15 évvel ezelőtt elkezdtem megörökíteni Vince első napjainak küzdelmes történetét, aztán jöttek a kihívásokkal teli hétköznapok, de közben csak megnőtt, és most már a hétköznapjait jórészt nem velünk tölti, a legfontosabb események közül egyre kevesebb kötődik hozzánk és egyre több a haverokhoz, barátokhoz, edző- és osztálytársakhoz. Aki követte a blogot az láthatta is ezt a folyamatot: egyre kevesebb bejegyzés és egyre kevésbé izgalmas bejegyzések.
Így megy ez.
Bezár tehát a blog, legalábbis az eddigi formában, bár néha lehet hogy felkerülnek a büszkeségre vagy szomorúságra okot adó események, csak azért hogy meglegyen a kronológia...
Viszlát (és kösz a halakat).
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.