Ide járok, maóta. Bár igazából ma még nem volt tanulás csak évnyitó (az eső miatt a tornateremben, csak nekünk) meg szülői (egy kicsit, az elején) meg játékóra. Meg elmondták hogy mit kell vinni, meg kaptunk könyveket, jó sokat meg nehezet (és még nincs is meg mind!), és itthon anyával írtun rajzos órarendet, és holnap már lesz magyaróra is meg tesi meg ének. Meg matek. Az énektől egy kicsit féltem de apa szerint ez butaság mert az a legkönnyebb mert csak tanulunk majd énekeket meg ilyenek. Háát, nem tudom...
Mikor hazajöttünk, anyával összecsoportosítottuk a könyveket meg füzeteket, mindegyiket külön tartóba, és a holnapiakat beraktuk a táskámba (ami nagyon klassz és a Levitől* kaptam, ilyen focis mintás és van hozzá tornazsák is) de olyan nehéz lett hogy el se bírom. Hát, legföljebb majd anya vagy apa viszi. És miközben pakoltunk, mindenki egyfolytába hívogatott a telefonon hogy milyen volt meg hogyan volt – az ember azt gondolná, sose jártak iskolába**. Végül anya megmérgesedett hogy így sose végzünk de szerencsére végül mégis befejeztük és egy kicsikét még tévét is nézhettem mese meg szuri meg fogmosás meg alvás előtt.
Ja és azt még nem is mondtam, hogy milyen nagyfiús dolgok történtek még: előszöris lett bérletem amit nem szabad elhagyni meg diákigazolványom amit szintén és lesz majd kulcsom is de még nem most rögtön de focira nem fogok járni pedig szeretnék de sajnos ugyanakkor van mint a kempó és azt még a focinál is jobban szeretem.
Ja és a Vermes lett a padtársam, a második sorban ülünk a középső padsorban és a kisAti*** ül mögöttünk meg még egy fiú.
Ja, és még kitaláltam pakolás közben hogy azt az órát amelyik már volt, kihúzom. De sajnos ikderült hogy még a jövő héten is kell az órarend mert még sok hétig lesznek az óráink mindig újra meg újra. Hát ez nem tűnik hiperérdekesnek de majd meglátjuk – apa szerint nem mindig csak ugyanazt fogjuk tanulni. Amúgy érdekes azért az órarend, például kiderült hogy hétvégén nincs semmi iskola és azt csinálhatok amit akarok? Például sokáig lehet aludni meg ilyenek. Vagy játszani. Vagy tévézni (ha anya megengedi)...
* Levi a Juli meg az Eszti unokatesója, meg nekem is egy kicsit de nem teljesen
** bár lehet hogy csak már elfelejtették – végülis elég jó öregek már
*** ő is a mi ovinkba járt csak nem a fecskébe
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.