Képzeljétek, Zozi is jár az usziba
(persze nem vízilabdázni mint én, mert ahhoz még sokat kell tanulnia, hanem úszni, oda ahova régen én)
és ez egyrészt jó mert edzés után tudunk játszani a melegvízben, másrészt viszont nehéz döntés hogy Zozival menjek játszani vagypedig a spanjaimmal menjek az öltözőbe.
(most hogy már nagy vagyok és apával csak kint az előtérben találkozunk)
Egyelőre inkább Zozit választom, főleg hogy már nincs túl sok lecke így nem kell sietnünk haza hanem úgyis megvárjuk anyát
(aki csak 8kor végez)
(ja, a képen én vagyok a büszke kilences)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.