Nem, nem, az ég igazából felhőtlen. Ami felhős, az a homlokom, mivel nyaram szép kék egén viharfelhőként tornyosul a nyolcadik kezdete, különórákkal, edzéssel, koránkeléssel és felvételivel
(ami persze még odébb van pár hónappal, de sajnos a felkészülés kezdete annál közelebb)
és mire mindennek vége, addigra itt is lesz újra a nyár – szóval egy egész évnyi szívás előtt állok most
(vagyis pörgök, hogy kihasználjam az utolsó napokat)
félig vidáman, félig szomorúan.
A képeken még nyár van és Lukovo, csak hogy vidámabb legyen :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.