Nem akartak elvinni, de aztán mégis mentem én is! Kétszeres hurrá, síeltünk is, meg két napig iskolába sem kellett menni, szuperül alakultak a dolgok.
És a legjobb, hogy a síelésbe is belejöttem, úgy csúsztam lefelé mint a vízicsúszdán a szotyi, és alig estem, pedig második naptól a nagypályán mentünk, és közben nagyon hideg volt és szakadt a hó (lásd a képen, nemsemmi mi?). Szerencsére mikor átfáztunk, be lehetett ülni hüttézni és forró csokit iszogatni amíg átmelegszünk.
Ja és majd elfelejtettem: megvertem apát csocsóban egyszer! Pedig nem is hagyta magát.
Hívhattok csocsókirálynak mostantól. Vagy símágusnak. Nekem mindegy, bármelyik jó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.