.. még ha digitális is, elég uncsi azért.

(és persze nagy a kísértés, hogy az emberfia valami mással foglalkozzon, valami sokkal fontosabbal, mint pl minecraft vagy fortnite vagy gta vagy ilyesmi… plána ha egy másik emberfiának, mondjuk Marcinak vagy Lencsinek is ugyanez jutott az eszébe és ez akét emberfia mondjuk akkor pár röpke órácskát játszana inkább, semmint az angolleckére készüljön. mondjuk.)

De hát apa szerint az élet nem habostorta, így kénytelen vagyok a sűrűséggel meg a geo transzformációkkal foglalkozni

(jóval többet az egészségesnél, ha engem kérdeztek)

Nem tudom, Juli hogy bírja, mert állandóan tanul, érettségi, brrrr...

is ellenáll a gyorsolvasási kísérleteknek, másfél hét alatt 120 oldalt sikerült abszolválni az Arany emberből, ami így elsőre nem is tűnik annyira rossznak

(amígcsak rá nem jössz, hogy még van hátra majdnem 500)

node a lelki teher! Az a rengeteg növény, meg a végtelen leírások! És mindig mikor azt hinnéd, kicsit felpörög végre a sztori… no, hát nem egy Mandalorian, az már biztos…

…vagyunk, egy hétig. Sajnos bizonyos apróbb problémák

(pl egy fizika kettes és egy biosz hármas)

miatt nem teljes a szabadság, de azért igyekszem figyelni rá, hogy némi egészséges túlélés/gyilkolászás is beleférjen a napi rutinba..

Hogy miért? Mert mást se hallani, mint hogy az évvégi jegyek már beszámítanak a felvételibe, meg hogy aki nem pizzafutárként akarja végezni, annak bele kell húzni, meg hogy jövőre felvételi, meg csupa ilyenek…

jajjjj

Hogy télen is pörögjön a lábunk, hát görgőzünk… Heti kétszer is, bent az usziban, ami elég menő dolog, és annyiban jobb mint a kinti, hogy közben jobban lehet trécselni, meg nem is kell annyira megszakadni mert nem maradunk le…

Ha évvége akkor listák, hát nem?

Én most a legjobb barátaimat raktam össze, íme a lista:

1. Panka

2. Marci

3. Ádám (az edzéses,nem a sulis)

4. Zéti

5. Balázs

(Persze a sorrend mindig változik, szóval ne sértődjön be senki lécci. Ma ilyen de holnap lehet pont fordítva. De ti vagytok a top5 :))

9 dolgozat! Kilenc! Egyetlen hét alatt (még szerencse hogy kettőről hiányoztam a szemem miatt). Plusz a jövő héten még három! Hát ez már tényleg durva karácsonyi ajándék a sulitól, hánem? háde.

Nem tudom, hogy bírom ki 18-áig, ami az utolsó nap... (És aztán megyünk Balcsira és jön az (elő)Jesszuska -  de ez teljesértékű lesz majdnem, nem olyan mint az előember, aki még ippeghogycsak tudott kétlábon menni meg morgolódni valamit. Nem, ez egy jó kis Jesszuska lesz aki hoz karifát meg jópár ajándékot, hejj)

Már megint jól kiütötték a szememet. Vagy be. Szerencsére nem teljesen, csak úgy féligmeddig, és annak is az úszószemüveg volt az oka, no meg hogy edzésen a triatlon rajtot gyakoroltuk, és eközben valamelyik felnőttől sikeresen beszedtem egy rúgást vagy ütést.

Öröm az ürömben hogy ma nem voltam suliban, mert egész délelőtt a szemészeten üldögéltünk. Még nagyobb öröm, hogy a szememnek nincs baja.

Kevésbé nagy öröm: holnap suli.

Jönnek Miksáék! Most már biztos, és együtt is karácsonyozunk, csak az a kérdés hogy mikor? Lehet hogy 20-án előkarácsony lesz, ha nem maradnak itt az ünnepekig, de az is lehet, hogy mégis maradnak... Nekem mindenhogy jó csak találkozzunk már!

No holnaptól megint online suli, mert több tanár is covidos lett. Én örülök, mert Juli már hetek óta itthon van (nekik online már a legújabb veszélyhelyzet óta), és így igazságos, de apa dühöng mert szerinte a tanárok ezt ingyenszabinak tekintik és beleszarnak.

Háát, valóban nem mindegyik töri össze magát, tavasszal matekból is csak hét elején megkaptuk a feladatokat azt szevasz. De én szerencsére csak gyerek vagyok még, így örülhetek hogy kevesebbet kell tanulni, az aggódást meg ráhagyom a szüleimre :))

Az meg pluszba jó, hogy ilyenkor az onlineba könnyebben lehet jó jegyeket szerezni mint a bejárós üzemmódban, mert kevesebben jelentkeznek és így kisebb a konkurencia, meg a kvízek meg tesztek is általában könnyebbek mint az óraiak.

Végre! Végrevégre! Átcuccoltunk, itt vagyunk, van megint saját szobám, ágyam, szekrényem, hejj!

És tök jó lett, még pár képet kell föltenni, a függönyt meg a kedvenc bigyótartó polcomat és tényleg megvan a szuperkuckóm.

No ma apa is szembesült vele, milyen menő fortniteos vagyok. Pedig csak tizenhatodik lettem, nemmeg első mint múltkor, szóval ez csak egy olyan közepesen sikerült

Egész nyáron majdnem a Mamáéknál voltam Balatonon (meg Miksa meg Kende meg Lencsi) de azóta meg nem találkoztunk, és már olyan messzinek tűnik, mintha tavaly lett volna. Fura érzés, hiányoznak, és nem csak a beígért

(szülinapi)

közös soppingolás miatt. Remélem most már hamarosan mindenki a helyére kerül, ők Budapestre, mi a házba, és visszaállunk a szokásos rendbe.

Nade most már tényleg költözzünk, mert itt nem lehet elférni. Aztámmeg csodálkoznak, hogy nem tudok rendesen tanulni! Ejnyekánya!

Elkezdődött. Bejárni, az egy dolog. Hazajönni egy csomó leckével, és szembesülni a követelőző szülőkkel, az meg egy másik.

Fizika, matek, meg egy apa aki azt ígéri, hogy minimum szarkazmussal

(akármi is legyen az)

és maximum pozitív hozzáállással közelítjük a dolgokat,

(no persze. 5 percig.)

ez bárkinek is komoly kihívást jelentene. Kíváncsi leszek, meddig kell még bejárni, van aki szerint már csak pár hét és újra digioktatás lesz...

(no majd meglátjuk)

Amúgy a vírusdolgok nem is olyan durvák mint gondoltam, az osztályterem ugyanolyan mint volt, meg a kajálda is, csak a folyosón kell maszkot hordani

(mondjuk az is épp elég vacak)

(UPDATE: no mégiscsak kaptam pár nap nyarat még, mert kiderült (a 3. napon!) hogy aki 2 héten belül jött haza külföldről annak nem szabad bemenni míg le nem telik a két hét :))

Mindjárt vége a nyárnak, de még gyorsan tengerpartoztunk egyet, és milyen jól tettük! Szupi idő volt, ott voltak Emmickóék is, meg Zoziék, meg Juli meg Zoli, és nagy játékcsatákat vívtunk esténként, és béreltünk SUP-ot

(ez volt az első SUP-ozásom)

és kirándultunk és futottunk majdnem minden nap Julival

(mert jövő hétvégén verseny! neki is meg nekem is)

meg sznorkereztünk is, és tényleg minden szupi volt, csak előbb haza kellett jönnünk mert anyának begyulladt a torka...

(és nem, nem volt koronás, letesztelték 3x is és nem).

Ha nyár, akkor Tisza.

(általában. vagyis majdnem minden évben, miótacsak megszülettem)

Tehát idén is, minden eddiginél többen

(8 hajó, 21 ember, 2 kutya)

eveztünk-csorogtunk-fagyiztunk-üldögéltünk-fürödtünk-sátraztunk-tüzeltünk-főztünk-ettünk-ittunk-jótmulattunk.

Ja és a legfontosabb, vakaróztunk és hessegettük a szúnyogokat. Mert ennyi szúnyogot még sose láttunk, este 7-9ig eltakarták az eget.  :)))

Ja és a vizet is mértük éjjel-nappal, mert igencsak magas volt, alig leltünk homokpadokat sátorozni, és azok is nagyon közel voltak a vízhez (mármint fölfeleirányban).

De megúsztuk, nem öntött el az ár mint tíz évvel ezelőtt :))

Avagy az első igazán teljesített triatlon versenyem

(merthogy voltunk Zalaegerszegen is, de ott egy kisebb malőr következtében eltévesztettem a pályát, vagyishát azt hogy mikor van vége, és egy körrel kevesebb lett, mint egy jó nyári kiárusításon)

zuhogó esőben, hidegben, de lelkesen :)))

Most már igazi triatlonista vagyok

(plusz bezsebeltem egy edzői, két szülői és jónéhány csapattársi és szurkolótábori dícséretet...)

és nem is estem el, pedig sokan voltak akik igen, mert nagyon csúszott a pálya az esőben...

(UPDATE augusztus: bezzeg Baján elestem, ahol szárazság volt és jóidő, alig bírtam bevonszolni magam a célba)

 Ajjajajj, szőrök, pattanások és megint szőrök, amerre a szem ellát... Mindenféle szappanokkal meg arctisztítókkal kéne állandóan mosakodnom, hát ezért nőttem egész idáig? Remélem több kellemetlen meglepetést már nem tartogat az élet.

Hé, és azt mondtam hogy mindjárt (remélhetően sulikezdésig) költözünk, a mi saját házunkba? Bizony, és lesz kertünk is, csak most attól félünk, hogy Rifivel mi lesz, mert már öreg és nehezen viseli a változásokat

(mint Mamama, csak Rifi még nem 100 hanemcsak kb 15 – de az macskánál már ugyanolyan sok)

és így is állandóan nyávog, meg nem jön elő az ágy alól, meg néha összehányja a kanapét... És anya szerint ő meg fog ijedni ha lesz nagy kert

(bár szerintem nem annyira nagy)

meg másik macskák, meg szomszédos kutyák, meg egy csomó új dolog amikkel nem találkozott. Mondjuk most ideiglenesen elköltöztünk egy kicsike lakásba és itt pont úgy viselkedik mint otthon, nyávog, bujkál

(hol el- hol oda- valakihez)

eszik, kakál.

Én pedig tervezgetem, milyen lesz a szobám, mert ez sokkal jobban berendezhető meg elrendezhető lesz mint a régi volt. Mert nem olyan összevissza. Az ablak elé teszem az asztalom, a ferde fal alá az ágyam

(amúgy megígérték hogy majd lesz nekem is dupla)

és fal mellé meg a szekrényeket és a sarokba a gitárt...

Már nagyon várom hogy ott lakjunk, bár a suli egy kicsivel messzebb lesz mint eddig.