Na, ez az ami még nem megy annyira jól. Kicsi sírás itt, kicsi alkudozás ott – apa szerint ezt csinálom és ő meg ezért őszerinte mérges. De igazából csak azért kérdezem meg fürdéskor, meg fogmosáskor meg pizsifelvevéskor meg mesélés előtt és közben és énekléskor, hogy akkor utána tényleg kimegy-e és rögtön-e, hogy hátha meggondolja magát vagy hátha csak rosszul emlékeztem. De sajnos egyik se, hanem kiment, még az a szerencse hogy amikor egy kicsit sírtam, párszor visszajött, meg kinyitva hagyta az ajtót teljesen, hogy jól kilássak. El is határoztam hogy csak akkor alszok el mikor ő, és majd direkt felébresztem, de aztán valahogy mégis elaludtam (De azért éjjel nem felejtettem el átvackolni az ő ágyukba :)). Meg másnap is elaludtam végül meg harmadnap is. Negyedikre meg el is felejtettem sírni, csak kicsit kukucskáltam mikor mindenki kiment. (Lehet hogy mégiscsak kezdem megszokni a nagyfiúságnak ezt a részét is?)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.