Nehézsorsú voltam...

..egy darabig, de már szerencsére elmúlt. Nagyjából.

(mert tegnap kaptam egy négyest matekból, ma meg egy ötöst magyarból – azt pont a versre amit még reggel is tanultunk (csak az íróját nem tudtam mert azt, meg a címét mindig átugrottuk), így aztán végre apa is örült)

Az úgy kezdődött, hogy lebetegedtem, lázas lettem és piros lett a torkom, pont mint ahogy gondolnátok. És akkor lementünk a doktornénihez apával

(ezt már részben meséltem, de irtó mázlink volt mert valaki otthagyott egy hatos sorszámot ami így a miénk lett, így aztán nem kellett annyi sokat várni mert egész hamar mi jöttünk)

és ez egy új doktornéni volt, nem a szokásos, és megvizsgált és írt föl gyógyszert, aztánmeg hazamentünk és második napra úgy megfájdult a lábam

(pedig egyébként már nem is voltam túl beteg szerintem)

hogy nem tudtam menni és akkor apa hazajött értem és a hátán levitt megint, de most már a jódoktornénihez, aki megvizsgált, meg egy másik is, az ortopédista, de senki se tudta mi bajom

(kivéve anyát aki nagyon tudta hogy az a hétfői kuruzsló törzsi sámán volt a hibás mert nem jól írt föl gyógyszert)

de mindenesetre a gyógyszert nem szedtük be és el is múlt a lábfájásom a vádlimból

(az itt hátul van, mindjárt a bokám fölött és az fájt)

de akkor meg anyáék elutaztak nyaralni engem meg itt hagytak. Meg a Julit is de ő már nagy, szóval nekem volt rosszabb, ráadásul már kellett iskolába mennem és közben kicsit elrontottam egy kis matek szösszenetet

(Marianne néninek minden kis szösszenet ami nem nagy dolgozat)

amit írtunk, és aztánmeg megint nem mentem iskolába mert megfájdult a fülem, és akkor végre megjöttek anyáék és úgy tűnt minden rendbelesz, de akkor meg kiderült hogy egyest kaptam matekból és mindenki nagyon ideges lett, pedig az még a múlt héten volt csak később írták be.

Majd jött az utolsó csapás: Dalmival fürdőzve

(és na jó, egy kicsit harcolósat játszva)

hajótörés helyett fogtörést szenvedtem a kádban. Ráadásul pont az első fogam, ami már örökre meglesz, illetve most már egy kicsi része nem, mert azt még aznap örökre elvesztettük.

(mondjuk mindegy mert apa szerint azt már úgyse ragasztják vissza, hanem majd másképp csinálják meg szépre, addig meg ilyen kicsit csáléra van vágva a jobbelsőm)

Szerencsére ma már nem történt újabb baleset, szóval óvatosan reménykedünk apával hogy most már ezt a hetet megúszom további sérülések nélkül.