A vizek
(pontosabban a tengereké, mert az uszodáké már eddig is voltam)
hőse lettem itt a horvát tengerparton, mert már nem félek többé belemerülni a tengerbe, még egyedül
(tehát valakibe kapaszkodás, csimpaszkodás, akaszkodás és kar- és nyakmarkolás nélkül)
sem. Sőt. SŐT már hajóról és a móló oldaláról is pompás, hősies halálugrásokat hajtottam végre, és, ÉS, búvárkodni is tudok, és akkor sem ijedek meg ha látok egy halat vagy egy rákot. És tegnap óta még békatalpunk is van Zozival, mint az igazi ténylegbúvároknak. Reggel ki is próbáltuk gyorsan, csak aztán véletlenül majdnem levertem apa notebookját az asztalról és akkor kizavart minket a szobából és eltiltott a lakhelyi békalábazástól. Node sebaj, majd a tengerben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.