Felvételi

No ez is megvolt, az írásbeli felvételim a nyolcosztályosba. Bizony mondom néktek, nagyon megkönnyebbültem most

(az elmúlt három hétben ugyanis apa mint egy gonosz hajcsár dolgoztatott esténként meg hétvégén, azokkal a faramuci elmúltéves feladatlapokkal, amikben több volt a sírásrívás meg a fogaknak csattogtatása mint az öröm)

hogy vége van, és nem csak azért mert ma már nem kell extramatekozni, hanem azért is, mert egész könnyű volt, és szerintem jól sikerült.

Persze először még nagyon izgultam

(azt mondtam hogy tegnap suliba se mentem mert apával még egy utolsót gyakoroltunk egész délelőtt? na, hát akkor inkább suliba kívánkoztam, mert nekem rettentően ment, és neki is, állandóancsak összevesztünk)

de mire a nyelvtan felét megcsináltam, megnyugodtam, mert egyáltalán nem volt olyan durva. És képzeljétek, a matek meg olyan könnyű volt, hogy 10 perccel hamarabb befejeztem

(apa aggódik is emiatt, nyolcszor kérdezte meg, hogy biztos átnéztem-e randesen)

és ki is jöttem. A mi termünkből én adtam le először.

Ja és szép ám ez az iskola, meg jó nagy

(és tudom is, hogy kiről nevezték el: Szent-Györgyi Albert találta föl a C-vitamint amit minden reggel megeszünk – meg a citromban is van, bár utóbbit nem kellett föltalálni, az már előtte is volt)

biztos jó lehet ide járni.

Hát, majd meglátjuk mi lesz (pl. szóbeli).

Ha esetleg azt gondoltátok volna, hogy most már soha többet nem kell tanulni

(na jó, legalábbis egy darabig nem)

hát tévedtetek. Holnap köri doga, így ma nekiláttunk a csirkéknek meg a kacsáknak

(előbbieknek már ebéd közben, hehe)

hogy kinek hány tojása van, meg mekkora meg ilyenek – merthogy holnap nem tesztlap lesz, hanem le kell írni mindent amit tudsz – és az sokkal nehezebb.