Ffflpp, flllppp, (semmi) (semmi), fllppp, (semmi), fllpppflllppp… A járdaszélen ülve gesztenyéket gurigatunk a kocsiútra. Az nyer aki úgy tudja begurítani, hogy a következő autók egyike átmegy rajta és szolid pukkanással (fllppp) összetiporja. Éppen véget ért az első kéktúrás kirándulás: négy pecsétet szereztünk a sokból, amíg elkutyagoltunk Hűvösvölgyből Ürömig. De igazából jó volt az egész, például mert ott voltak a barátaim, meg ott voltak anyáék, és még útközben nem (sokszor) szóltak ránk hogy rohangálóst meg hangosost játszunk, pedig azt tettük épp, majdnem egész úton, csak néha fáradtunk el kicsit. Már várom a következőt, mert mostantól időnként lesznek ilyenek.
(és amikor majd az összes pecsétet belepecsételtük a pecsételősfüzetbe, akkor kapok egy kéktúrásjelvényt hogy büszkén viselhessem – mert ez azt jelenti hogy keresztbegyalogoltam az egész Magyarországon)
Hejj.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.