Anya szerint már egész szépen kikupálódott a futásom,

(mint megtudtam ez azt jelenti, hogy szebb lett a stílusom, már egészen hasonló kezd lenni azokéhoz akik évek óta járnak, nem csak három hónapja mint én)

még a végén jó atléta (vagy triatlonos) lesz belőlem.

Végre nem csak a Juli jár külföldre anyáék nélkül hanem én is!

Méghozzá rögtön egy egész hétre mentem, a Gizihez Berlinbe, hogy az őszi szünetet

(plusz egy napot - hámácsakezérismegértehánem?háde!)

tartalmas szórakozással töltsem, és pont így is lett. Mindenféle jókat csináltunk kettesben is

(annyit mondok: legokiállítás, dínókiállítás, technikaimúzeum...)

de Dalmáékkal is találkoztunk kétszer is

(és azt meséltem már, hogy ővelük milyen viccesen lehet beszélni? én magyarul mondom, ők megértik de németül válaszolnak, amit én nemannyira értek meg, kivéve hogy igen meg nem. nagyon jól fejleszti a barkóbázó készségeket)

meg a Veráékkal is

(csak az szomorúbb volt mert szegény Abé már eléggé nem jól van, mindig hány meg remeg, néha meg befeszíti magát... öreg szegény, azt mondják)

és játszottunk a Johannes új xboxán fifát (és én nyertem) és aztán Juli is megjött mert vele repültem haza...

(kár hogy a szurimat ottfelejtettük, de aztán valakivel sikerült utánunk küldeni így nem lett olyan nagy baj...)

Remélem máskor is lesz ilyen, hejj

Illetve igazából még csak gólkirályJELÖLTVince  

(az első meccsen – a 6/B-vel – a hét remek gólunkból négyet is én szereztem, a másodikon meg szintén lőttem gólt bár ott a nagyvinnek köszönhetően sikerült kikapnunk az ötödikesektől)

mert a bajnokság majd csak tavasszal ér véget...

Lassan egy hónapja, hogy beindult a futó- és triatlonkarrierem, azóta vagyok büszke BEAC-os atléta és büszke CASTOR-os triatlonista

(bár utóbbihoz még hibádzik egy menő országúti versenybringa)

így most négyszer járok futni a BEACra és kétszer

(de mikor, de mikor? hát reggel hatkor - ohmájgádd)

úszni a Kondorosiba.

Az első futóversenyemen már túl is vagyok. Gödöllő volt a helyszín, egy két kilométeres táv (két kör az egyetem körül), ahol a rajtnál jól helyezkedtem, az első kanyarba kiválóan fordultam be a 3. helyen és az első körben nagyon jól tartottam magam (7.), és a másodikban is küzdöttem, csak már nagyon kifutottam a lelkem

(utána még hányingerem is volt a fáradtságtól, annyira)

de így is  12. lettem kb 30 indulóból (7:30 volt az időm).

(nem számszerű eredmény: apa elégedett, anya megdicsért, Juli megdicsért, így Vince mi más lehetne mint elégedett)

Olyan mintha csak tegnap lett volna vége a tavalyi tanévnek, és már kezdődik is az új... Az egyetlen jó benne, hogy a spanok közül senki se ment el a suliból, így lehet bandázni Zétivel, Botival, Balázzsal meg a többiekkel most, hogy minenki kénytelen volt hazatérni a végtelen(nek tűnő) nyaralásból.

Hát idén a Sziget nem jött össze

(azt vágjátok, hogy már TÚL ÖREG VAGYOK? és már nekem is fizetni kell, pedig Juli kivitt volna mert neki volt hetijegye...)

de azért nem maradtam felnőttes koncert híján. Méghozzá ez lett az új kedvenc koncertem a Deerhunter együttessel, akik elég furin néztek ki, de cserébe jó kis zenét játszottak, és még láttam is mindent mert előre tudtunk furakodni az első sorba. Így azt is láttam, hogy az énekes

(aki fiú volt)

úgy néz ki mint ahogy Johannes nagymamáját képzelem, félig férfiruhába öltözve, giganagy szemüvegben és fogszabályzóval

(viselnek a nagyik fogszabályzót?).

No mindegy, lényeg hogy instant fan lettem, azóta is ott van a (nehezen megszerzett) setlist az asztalomon bekeretezve--- RNR!!!!!!!!

(a képeken én a műélvezet közben, a setlist - btw tudtátok hogy a koncerten ez oda van ragasztva mindenki elé hogy tudja mi jön?, és a nagyiimitátor)

12 éves lettem én, és meglepetés is volt, nem csak költemény, mert hozott a... ööö... aki a szülinapiajándékot hozza

(mondjuk: szüleim? lehetne a szülinapra is valaki, aki ajándékot hoz, mint a Mikulás-Jesszuska-nyúl trió...)

egy csomó mindent, de legfőképp egy xboxot, meg egy rakás játékot hozzá

(kedvenceim a GTA, a FIFA meg az Assassin’s Creed)

ami szuper, még ha némi késéssel jött is

(bár nem olyan sokkal mint a Mama ajándéka amit még mindig nem kaptam meg – bár tervezzük hogy most már tényleg elmegyünk és megshoppingoljuk).

És volt tortám is meg minden

(bár a barátaimmal közös buli egyelőre elmaradt – hallod apaanya, nem ebben állapodtunk meg)

de hát így jár aki nyár végén születik, mindenki nyaral mikor esedékessé válna a szülinapi buli, utólag meg elfelejtődik az egész.

Márminthogy a vízilabda... Bár még nem biztos, de anyával hosszasan egyeztetve abban maradtunk, hogy megpróbálkozunk az atlétika-úszás kombóval a nyár végén

(amiből akár még triatlon is lehet)

aztán meglátjuk, mennyire tetszik. Merthogy tetszik-nemtetszik a vízilabda főleg a nagydarabok sportja, én meg a dolgok mai állása szerint nem leszek az sose...

Viszont az úszás jól megy és futni is szeretek

(sőt már futóversenyen is voltam többször is, például a minimaratonon, meg a Mikulás futáson, meg az ironkids-en. zaza a fő futóspanom, mert Zéti nem szeret futni annyira.)

Hátszóval augusztus végén teszünk egy próbát, a tesztüzem kb huszadika után indul.

Aztán majd mesélek...

Idén is volt Tisza, bár nekem eredetileg semmi kedvem se volt menni,

(mert kiderült, hogy se Lencsiék nem jönnek, se Zéti, de még Juli se, és úgy tűnt hogy rémisztően társaságmentes és uncsi lesz az egész, és inkább maradtam volna otthon, vagy egy befőttesüvegben a szekrényben a mamáéknál)

de persze muszáj volt

(nyilván nem teheted azt amit szeretnél, ha gyerek vagy)

de aztán végül egész jól alakult, mert ott voltak Boriék, meg a Kisgábor, meg a barátnője aki marokkói

(és igaz hogy ők már mind elmúltak 20 évesek, de a rendes fajtából)

 és engem is bevettek a buliba csomószor, még meg is tanítottak egy új kártyajátékot, meg azért az igazi felnőttekkel is lehetett néha valami érdekeset csinálni.

De a legjobb, hogy kiderült, tehetségem van a sárkányeregetéshez, és egy egész délutánt töltöttem vele hogy a szuper kis sárkányunkat

(aki már évek óta megvan de még sose próbáltuk ki)

végre reptethettem..

De mostanában egyfolytában. Kivéve mikor alszik. Meg amikor épp valakin fekszik és dorombol.
(de akkor meg a körmét vájja beléd, az se sokkal jobb)
Rémisztően idegesítő, és hiába szólsz rá, akkor se hagyja abba. Ha szerencséd van, megsértődik, és kivonul a teraszra, és az jó mert kevésbé hallani.
Anya szerint már öreg és a társaságot hiányolja mert sokszor utaztunk el mostanában, vagy néha éhes és kaját akar, vagy valami más baja van
(szerintem tök jó lenne, ha a különböző problémáihoz lenne több fajta nyávogása, mert így sose lehet tudni hogy épp mi baja van)
vagy egyszerűen csak öreg már és szenilis és maga sem tudja, miért kezdett nyávogni.
(15 éves ha jól számoljuk, az macskából már elég öreg)

No mindegy, reméljük őszre elmúlik a nyávogás belőle, addigis egy kép amint még kicsi és cuki volt

(és én még nem is éltem akkor)

...akkor majdnem elsodort.

(az úgy volt, hogy bele kellett állni a szélébe és a nagy hullámok jókorákat taszajtottak rajtunk, és ez nagyon vicces is volt meg minden, csak aztán hirtelen jött egy legeslegnagyobb hullám, amikor pont nem annyira figyeltem, és belepasszírozott a homokba, és mire fölálltam volna már jött is a testvére és nyeltem is egy kis vizet meg tiszta homok lett a fejem meg a hajam meg a fülem, de mire TÉNYLEG megijedtem volna, szerencsére ott termett apa és gyorsan kirántott. így csak utólag tudtam megijedni, ami ugyan elég rossz volt, de még mindig jobb mint KÖZBEN megijedni, mert ha közben ilyedsz meg az azt jelenti, baj van, de most nem lett, hanem csak - ahogy apa mondta - a tanulságot levontuk a többit meg elengedtük...)

És hogy mi volt a tanulság?

Az óceánt tisztelni kell.

Meg a lagzi. Ezúttal Áginak volt lagzija, amiben az volt a legjobb, hogy Spanyolországban tartották, így muszáj volt elmenni nyaralni ha részt akartunk venni rajta. És el is mentünk több mint egy hétre, megnéztük Portugáliát is, ha már ott van a közelben, meg Lisszabont

(most mondja, apa, hogy az is Portugália, jóvanna, hármasom volt föciből)

és béreltünk egy tökjó kis kocsit, azzal furikáztunk, hogy még alaposabban megnézhessünk mindent.

(Lisszabont, óceánt, teknősöket, óriásjézuskát, kőkori sziklákat, folyót, patakot, esőt, napsütést, pastadenata-t, tronyogavillamost, sziklákat, akváriumot, tengerividrát, mozaikokat, csokipohárbóllikőrt, királyipalotát, gonoszpávát, cabodarocat, tengerierődöt, gonoszsirályokat, jósirályokat, döglöttsirályt, szörfösöket, folyóbólkészültstrandot, és még rengeteg mást ami most nem jut eszembe) 

(vagyis de. tudjátok mi volt még nagyon menő Lisszabonban? a rengeteg graffiti a falakon. ide is rakok egyet nektek) 

És miután megnéztünk mindent, elautóztunk a lagziba, ami jó kis mulatság volt, még fürödtünk is, mert volt medence

(és ez még hagyján, de a nemennyiraifjú pár is fürdött, méghozzá ruhástul. na AZ tényleg vicces volt)

meg ettünk mindenfélét, és a mama becsípett egy kicsit de szerencsére nem lett rosszul.

Aztánmeg jól elfáradtunk és hazajöttünk, én meg mehettem Miksáékkal a Balatonra a mamáékhoz, ami szintén jó volt, de kevésbé történt sok minden.

Végre! Végre! Nekem is van saját hivatalos minecraftom a laptopomon!
(apa vette, szerintem leginkább csak azért mert elege volt a nyafogásból, de ez mindegy, mert)
így most már tudok játszani bárkivel a neten keresztül! Például Lencsivel, akivel van is egy közös projektünk: megcsináltuk a mi lakásunkat a minecraftban. Még Rifi cica is lett benne, meg terasz, szuper lett, megérte
(két napot)
dolgozni rajta.

Hurráhurrá, itt van, megjött iócióakációvakáció, tanévvége, éljenéljen.
És jövő héten megyünk is nyaralni, lagzizni, hejehujázni...
Ja és hogy milyen lett a bizim? Egész jó, egész jó. Bár Természetismeretből nem kaptam meg a négyest (becsúszott pár gyengébb doga a térképolvasási problémák miatt), angolból viszont sikerült némi üggyel-bajjal kijavítani a félévi hármast (az utolsó néhány órán folyamatosan feleltem, hát így)
Így aztán a saját elektromos gitár ugrott, de egy dícséretet sikerült begyűjteni anyáéktól, és az is valami.
(Bár apa már pedzegette, hogy előbb-utóbb egy ötös is összejöhetne valamelyik Nagyon Fontos Tantárgyból - egy kicsit aggódok hogy ez még több tanulást jelent)

A nagyvin
(direkt írtam kisbetűvel mert haragszom)
állandóan engem piszkál.
Utálom és elegem van. Még szerencse hogy jön a szünet.

az a helyzet, hogy végre elvittek a meccsekre mostában, és be is álltam mindig

(igaz nem túl hosszú időre)

de apa persze mindig kritizál

(most például épp azért, mert nem voltam elég határozott, hanem túl nyámnyila – amúgy milyen szó ez meg, hogy nyámnyila...)

de én meg azt gondolom, hogy ha a vége jó, minden jó, és ennek jó volt mert az utolsó meccset is nyertük, és második helyen végeztünk

(volt is nagy eredményhirdetés Leányfalun – mert ott volt az uccsó forduló)

és én is kaptam érmet

(bár persze anya sem örült teljes mértékben, mert szerinte meg nem nekem való ez a sport – csak a szüleivel ne kezdjen az ember, mert jól nem jön ki belőle az egyszer biztos...)

és már mindjárt vége a sulinak és jön a nyááááárrrrr....

És azt mondtam már hogy be lett nekem ígérve egy igazi, balkezes elektromos gitár arra az esetre, ha az NFT-kből* nem volna négyesnél rosszabb jegyem. Sajnos a föci nem áll túl jól, meg az angol se, szóval lehet, még az idén nyáron nem lesz belőlem villanygitár virtuóz...

* tudjátok, az ún. Nagyon Fontos Tantárgyak

És azt tudtátok, hogy a brawlstars-ban Dynamike maga alá is tud robbantani a dinamitjával, és akkor a robbanás feldobja és a lövés elszáll alatta? Hát ez tök vicces, szerintem. Egész jó így már ő is, bár azért Leon a legmenőbb még mindig

(mert láthatatlannak lenni menő)

Nnavégre, én is voltam bakancsos túrán

(ősszel beteg voltam, pedig akkor is volt, és már azt hittem, hogy én már nem is megyek, csak a Juli meg az Eszti a családból, de most sikerült, sőt Zéti is jött meg Balázs a spanjaim közül… amúgy tudjátok mi az a bakancsos? Hát egy kétnapos túra, amit pár tanár – köztük Andreanéni meg Miklósbácsi – szervez, és van benne kirándulás, meg mindenféle érdekes, és ottalvós, ami szintén izgis, és csak az 5-6-7-8adikosok mehetnek, közülük is csak a kivételezettek J)

és nem is hiába, mert volt benne kirándulás meg rengeteg buszozás, meg várnézés

(és mi már a buszon jól egymás köré ültünk Zétiékkel, így az is igen vicces volt)

de a legjobb része azért az éjszakai bátorságpróba volt

(ami egész felmelegített, mert mi az alsó szinten laktunk a turistaházban, ahol nem volt fűtés egy kicsit sem, csak hideg, de az annál több)

amikor egy gyerek beszaladt hozzánk, hogy azonnal menjünk mert nagy baj történt, és akkor mi mentünk, fel az emeletre

(ahol meleg volt J végre)

és ott pedig egy nyolcadikos lány sírdogált és volt egy halottember

(akiről később persze kiderült hogy mégse volt az)

meg egy kés, és ilyen rettentő félelmetes horrorfilmzene szólt, ami elég ilyesztő volt

(bár később aztán eszembe jutott, hogy ha IGAZÁN veszélyes valami, akkor ritkán szól a háttérben horrorzene, mert az csak a horrorfilmekben van, az igazi életben zajló igazi izgalmasságoknál nemigen)

és le kellett hozni a kést, ami nekünk sikerült is, bár volt hogy megszeppentünk egy kicsit

(de persze letagadtuk utólag J)

aztán meg alig tudtunk elaludni, és mikor meg már sikerült volna, akkor meg a Zéti meg Balázs elkezdtek valami ruhákat pakolni, persze az összes villanyt is felgyújtották hozzá. Aztán szerencsére abbahagyták, és végre pihi lett, így másnap is volt erőnk bakancsosozni…

(csak kár hogy vége lett, de remélem megyünk még)

Képzeljétek, lehet hogy igazi gitáriskolába fogok járni! Az azt jelenti hogy kapok bizit, meg lesz karácsonyi koncertem, meg ilyenek. Izgalmasan hangzik, hánem? Háde.