Képzeljétek, ebben a félévben nemcsak hogy nem kell korrepetálásra járnom, de lehet, hogy mehetnék junior nyelvvizsgára. Az azért menőség volna, nem? Lenne róla papírom hogy tudok angolul :)

Megintcsak lagziztunk, de ez most olyan igazi volt, templommal meg minden. És mi is felvezetőfiúk voltunk Kolossal, mi mentünk Eszti előtt ahogy vonult az oltárhoz

(és psszt, ők nem vették észre de ahogy kivonultunk előttük oldalra, véletlenül úgy alakult, hogy mentünk még egy kört, és utánuk is bevonultunk… ez vicces volt, de tényleg, bár Kolos nem tudta, csak én)

meg Juli is volt nyoszolyólány

(vagy hogy mondják ezt, nem is tudom, hogy akkor most mi nyoszolyófiúk voltunk, vagy micsodák)

meg a Matyi húga, meg Villő meg Mogyi is talán, de már nem is tudom, mert mi ugye nem láttuk őket Kolossal, mivel mi is maséroztunk a templomban.

Node ez volt a fun part, mert utána elég hosszadalmasan ígérgették hogy jók lesznek egymáshoz, meg a Matyi rokonai jókívánságoltak az emelvényről, meg anya sírdogált, meg Matyi anyukája is sírdogált, aztán vége lett és fotózkodtunk a templom előtt, aztánmeg mentünk a lagziba a Stefániába.

(oda szokott járni a Mamama ebédelni meg régebben mi is, és egy szép nagy hely, ami a miénk volt teljesen most)

 Hát a lagzi az viszont nagyon szuper volt, még táncoltam is

(főleg anyával – de képzeljétek, Mamama is táncolt, pedig mindjárt százéves lesz, nagyon jól bírja)

de a legeslegjobb a selfiebox volt, azzal egész éjjel ellettem volna, de sajnos éjfélkor bezárták. Szerencsére addig rengeteg időm volt pompásabbnál pompásabb jelmezekben lefotózkodni, egyedül is meg anyáékkal, meg Zozival, meg Esztiékkel, meg kábé mindenkivel.

(nézzétek a képeket! nézzétek a képeket!)

Szóval ez tényleg szuper volt, kár hogy Esztiéknek nem lesz mostanában több lagzija, Juli meg még túl kicsi hozzá…

Nem fogjátok elhinni, én se hittem, de tényleg. Tegnap röp-dol-go-za-tot

(ugye milyen menőn tudok már elválasztani?)

ír-tunk rajz-ból

(RAJZBÓL!)

Hát hová jutott ez a világ?

(ja, monjuk apát nem ütötte szíven a dolog, azt mondta, egy a fontos, ne bukjak meg rajzból, a többi nem érdekli. ja de. hogy csináljak szépeket, ha már rajzolok és rászánom az időt – mert a múltkor volt egy ami nem lett az igazi...)

No, nem is lett olyan rossz a bizim, csak angolból

(ez apa szerint botrány)

meg természetismeretből lett hármasom,

(ebből viszont öröm az ürömben, hogy az utolsó jegyem egy ötös volt, de az már a második félévre lett bekönyvelve)

a többi négyes meg ötös. Ahogy a költő mondja: „jó, de nem elég jó”…

...és az van, hogy eleinte könnyűnek tűnt ez az ötödik, mert kevesebb a lecke mint eddig, meg van pár érdekesebb tantárgy (pl. a töri), meg egy csomó tanárunk van, ami szintén érdekes, de igazából egyáltalán nem könnyebb ez, most már rájöttem.

Mert egyrészt olyan sok mindenre kell figyelni (eleve rengeteg tantárgy lett hirtelen) hogy valamit mindig elfelejtek

(megcsinálni, elvinni, elhozni, megtanulni, fölírni, elmondani)

másrészt sokszor nincs írásbeli de tanulnivaló igen, és azt hajlamos vagyok elfelejteni, hirtelen kapok egy-két egyest vagy kettest

(véletlenül, persze)

és apa meg már ideges is.

Plusz korrepetálásra is kellett járnom matekból meg angolból, bár szerencsére majdnem mindig elmaradt* eddig mind a kettő. Csak így meg fölöslegesen cipelem az edzőcuccomat a suliba (pedig dög nehéz).

* olyannyira, hogy most már szóltak hogy nem is kell menni, így ez kipipálva

És azt mondtam már hogy korizni is tudok? Igaz, nem nagyon, de viszont kiválóan tanítok. Például a Botit

(aki még sose korizott)

kiválóan megtanítottam korcsolyázni az osztálykorizás alatt

(mert utolsó nap elmentünk az allés koripályára délután – Andrea néni a legjobb tanárom eddig, és nem csak ezért - de erről majd máskor)

lehet hogy tanítónak kéne lennem, mert ahhoz van tehetségem.

Januári jódolgok - rosszdolgok 1:1.

A rossz: matek+apa=puskaporos hordó. A jövő pénteki matekdoga meg a gyutacs

(ha már megtanultam ezt a szót a Hucklebery Finnből)

és az eredmény: egy örökkévalóságnyi kiabálós-feleselős-megsértődős matektanulás (törtek összeadása-kivonása-osztásszorzása).

A jó (azt kell későbbre hagyni elvégre): esik a hó!!! És végre nem olvadt el, hanem HALMOKBAN áll a kocsikon, meg az utcán meg mindenhol!!!

(persze az udvari tesin nem engedtek ki minket az udvarra „mert veszélyes” – dehát ezen csak apa lepődött meg. de hazafele már belecsaptunk a lecsóba – illetve a hóba – Botival)

A karácsony amúgy olyan volt mint szokott, reggel még gyorsan csináltam ajándékokat (apa kicsi segítségével), aztán mi, komoly férfiak lementünk a piachoz fenyőt venni (hosszasan szemléltük az első jóméretű fát, és hagytuk hogy a néni rábeszéljen, meg lealkudja magának az árat, aztán a bácsi megfaragta a szárát, hogy olyan legyen mint a talp és beleférjen), aztán hazamentünk és kipróbáltuk, belemegy-e a talpba (bele), aztán fel is díszítettük szépre (de csak én segítettem, a Juli nem – igaz, ő csinálta a tiramisut), közben karácsonyi számokat játszottunk míg anya ki nem borult (túl nagy töménységben kapta apa szerint), aztán becsomagoltam az ajándékaimat és vártam a vendégeket (mindeközben apa szerint teljesen indokolatlanul kérdeztem meg 5 percenként hogy mikor jönnek és hány óra van, pedig tökre indokolt volt, mert kíváncsi voltam), de persze mindenki késett, de aztán végül befutottak mégis és akkor lehetett csillagszórni meg énekelni és aztán BANZÁJ! Ajándékbontás.

Idén nem volt akkora buli mint tavaly (mert sokan voltak távol a családból), de azért így is rengeteg ajándékot kaptam, a fontosabbak:

- OSC-s mellény

- társasok (tiltott sivatag, minecraft táblás játék)

- poro-s sapka

- fejhallgató (menő, zöld)

- powerbank

Soha rosszabbat.

(Nektek pedig ajándékul a mellékelt kép: A Grincs. from Vince)

Nem akartak elvinni, de aztán mégis mentem én is! Kétszeres hurrá, síeltünk is, meg két napig iskolába sem kellett menni, szuperül alakultak a dolgok.

És a legjobb, hogy a síelésbe is belejöttem, úgy csúsztam lefelé mint a vízicsúszdán a szotyi, és alig estem, pedig második naptól a nagypályán mentünk, és közben nagyon hideg volt és szakadt a hó (lásd a képen, nemsemmi mi?). Szerencsére mikor átfáztunk, be lehetett ülni hüttézni és forró csokit iszogatni amíg átmelegszünk.

Ja és majd elfelejtettem: megvertem apát csocsóban egyszer! Pedig nem is hagyta magát.

Hívhattok csocsókirálynak mostantól. Vagy símágusnak. Nekem mindegy, bármelyik jó.

Hát szóval az van, hogy eddig nem túl sokat játszottam a meccseken

(márminthogy az edzőmeccseken igen, csak a bajnokikon nem)

ami egy kicsit szomorú, nem mintha nagyon panaszkodnék, de azért mégiscsak az a helyzet hogy eddig csak kétszer voltam a meccsen és csak egyszer álltam be. És szeretek szurkolni meg minden, de azért játszani is szeretnék

(bár nagyon izgulok, hogy el ne rontsak valamit, meg hogy lövök-e egy gólt, bár eddig nem lőttem)

A jó hír viszont, hogy minden jel szerint a felsőházba jutunk (bár van még egy meccs, de az könnyűnek van gondolva)

Készülünk megint produkcióval karácsonyra,

(ezúttal az uncsitesók nem jönnek, így a múnwalking bajnokság helyett)

 a Christmas is all around-ot fogja előadni a család, és videoüzenetben elküldjük a távollévőknek. És én fogok gitározni, már tudom is az összes akkordot belőle

(csak még a váltogatásnál kissé meglassul a tempó, meg a Gdúr fölső két húrja nem mindig cseng olyan kristálytisztán, mint ahogy az el van gondolva)

és mire eljő az idő, nagyon profin fog menni szerintem.

(a képet ravasz módon utólag tettem be, ezen már a nagyívű előadás látható gyönyörű oilpainting effekttel megbolondítva)

No ez is megvolt, de a sok más egyéb dolog miatt nem lett túl érdekes. Azért egy félelmetes rajzot megosztok veletek, csak a megfelelő lelkiállapot kedvéért.

Rámjár a rúd most hogy ősz lett. Először a fülem fájt, aztán belázasodtam, aztán megint a fülem fájt, aztánmeg most egyfolytában fújom az orrom... Nem is emlékszem mikor volt ennyi bajom utoljára.

Nem és nem és nem! Akkor se megyek matek korrepetálásra!

(inkább itthon tanulok, jó?)

Ffflpp, flllppp, (semmi) (semmi), fllppp, (semmi), fllpppflllppp… A járdaszélen ülve gesztenyéket gurigatunk a kocsiútra. Az nyer aki úgy tudja begurítani, hogy a következő autók egyike átmegy rajta és szolid pukkanással (fllppp) összetiporja. Éppen véget ért az első kéktúrás kirándulás: négy pecsétet szereztünk a sokból, amíg elkutyagoltunk Hűvösvölgyből Ürömig. De igazából jó volt az egész, például mert ott voltak a barátaim, meg ott voltak anyáék, és még útközben nem (sokszor) szóltak ránk hogy rohangálóst meg hangosost játszunk, pedig azt tettük épp, majdnem egész úton, csak néha fáradtunk el kicsit. Már várom a következőt, mert mostantól időnként lesznek ilyenek.

(és amikor majd az összes pecsétet belepecsételtük a pecsételősfüzetbe, akkor kapok egy kéktúrásjelvényt hogy büszkén viselhessem – mert ez azt jelenti hogy keresztbegyalogoltam az egész Magyarországon)

Hejj.

Hát ez az idő is eljött, kedves barátaim. Felsős lettem, ami azt jelenti hogy van saját szekrényem,

(bár közös Zétivel meg Botival)

viszont minden órán másik teremben vagyunk

(amúgy a rajzterem a miénk)

és minden órát másik tanár tart, és egy csomóféle új óránk van, és nagyalakú füzetem van magyarból.

Már csak az a kérdés, meg lehet-e tanulni ezt a sok mindent, mondjuk az őskort például, azzal a rengeteg féle fajta ősemberrel...

Jaaaj, nincs már kedvem edzőtáborba menni! Még nyár van, nyaralni kéne amíg lehet, mert aztán kezdődik a suli... Anya ments meg, apa kegyetlen(ül elhajt mindig)!

Megint nyaraltunk a Lukovoba, amiben a legjobb az, hogy mindent lehet csinálni. Például Zozival lemenni egyedül

(mármint kettesben, nyilván.)

a mólóhoz és ott egyedül ugrálni, vagy kagylókat gyűjteni, vagy szép köveket gyűjteni, vagy egyszerűen csak bemenni egy kicsit hogy ne legyen olyan melegünk. Ezen kívül pedig lehet kártyázni is, meg tabletezni, meg társasozni, például carcassone-t, csak tévét nézni nem lehet, mert az nincs.

(és azt mondtam már, hogy már nem félek a vízben? még apa is megdicsért, és mindenkinek elmesélte, hogy pár éve még csak úgy mertem bemenni, hogy az ő vagy valaki nyakába csimpaszkodtam, most pedig már egyedül is, bármikor.)

(ezt a címet apa ajánlotta, egy kicsit nehezen tudtuk megbeszélni mi az a távirat, és még most sem értem hogy miért küldene valaki ilyet, mikor lassabb is meg bonyolultabb is mint az email vagy az sms de mindegy, legyen meg az öröme)

Nyaralok STOP Balatonon STOP Miksáékkal STOP Mindennagyonjó STOP

(ugyanez kicsit korszerűbben #Balaton #foci #trambulin #unokatesók #bringa – merthogy lett instám is a héten…)

Bizony, már két családtagom is összeházasodott úgy hogy én is ott voltam,

(az elsők anya meg apa voltak akik akkor házasultak, amikor négyéves voltam, ami szerencse, mert így részt vehettem rajta, nem úgy mint más gyerekek, akik a szüleik házasulásakor még nincsenek megszületve, így kénytelenek kihagyni ezt a fontos eseményt. node most nem erről akarok mesélni, hanem a második eseményről, ahol)

ezúttal Esztiék házasodtak

(ha még emlékeztek, télen kérte meg a kezét Matyi, romantikus körülmények között)

Bodméron a Laciéknál, és nagyon szép volt meg minden

(például nekem is köszönhetően, mert mi gitároztunk apával a bevonuláskor meg az aláírás meg a pezsgőzés közben, és mindenki nagyon megdicsért hogy szépen játszottunk. nomeg Lencsinek is köszönhetően mert ő meg szépen énekelt, meg mindenkinek köszönhetően aki szépen díszített, szépen főzött, szép sütit hozott és szépen focizott a füvön)

és most már Eszti meg Matyi is össze vannak házasodva

(bár jövő tavasszal még egyszer össze fognak, kérdeztem is apát hogy az mire kell, és az a templomi lesz, az ahhoz kell hogy a Jóisten is tudjon róla hogy össze vannak házasodva, ez meg ahhoz kell, hogy a hivatali emberek is tudjanak róla, ami meg azért fontos, hogy kapjanak kölcsönt és a Matyi vezetéknevét fölvehesse az Eszti. mondjuk ezt se értem igazából, hogy mire kell neki mert a sajátját is megtartja és egy csomó macerába kerül mire mindenhol bejelenti hogy őt már nem úgy hívják mint eddig. de lehet hogy azért akarja mert neki csak egy keresztneve van és így összesen három neve lesz. nekem kettő keresztnevem van szóval nekem már nem kell több)

és végre lehetnek gyerekeik, bár asszem még nem most rögtön lesznek hanem majd csak később. A képen meg Foxit (született Bodza) láthatjátok, aki szintén meg volt hívva

(mert ott lakik félig)

és szintén nagyon érdeklődött az események iránt.