…elképesztő dolog történt: a hétvégén apáék voltak egy FELNŐTT vízilabdakupán, és

(ÉS)

képzeljétek, hogy én is játszottam a csapatban! A 7-es sapka volt az enyém, és igaz hogy csak egy meccsen játszottam, de

(DE!)

azon két gólt is lőttem, míg például apa egyet se. Nagyonnagyon szuper volt, még az se vette el a kedvemet hogy később gonosz módon behajítottak a vízbe köpenyestül

(igenapa, tudom, én kekeckedtem mert lefröcsköltem mindenkit a nagyonhideg vízzel, és aztán mégegyszer, és mégegyszer, de AZ jó vicc volt, engem bedobni meg nem. na. ráadásul a SAJÁT csapattársam. hát milyen egy világ ez.)

az egyetlen szerencse, hogy aztán kárpótlásul kaptam egy jégkrémet a csapattársaimtól mégiscsak

(hogy visszaálljon a világ jóságába vetett hitem)

Elkezdődött a nyár, meg a táborszezon. Bár még edzések is voltak a héten, de az már nem volt olyan fontos, így inkább a bábostáborba mentem, ami szintén nem volt olyan fontos, deviszont nagyonjó az volt. Már voltam tavaly (vagy tavalyelőtt:)?) is Marica bábtáborában.

(Nem ismeritek Maricát? Hát előtte én se ismertem, de most már igen. Ő egy igazi bábos, de nem csak bábozik, hanem szerepel is, meg készít bábokat, mindenből.)

És ő minket is megtanított hogy minden lehet báb, és egész csomó bábot meg jelmezt meg kelléket csináltunk és a hét végén még egy előadást is tartottunk, ahova anyáék is eljöhettek

(sőt a Gizi is)

és amiben én is szerepeltem, mint farkasember

(de tulajdonképpen nem is ez volt a legjobb az egészben, hanem hogy annyit nevettünk amíg készültünk az előadásra, hogy csak na.)

Plusz az előadásbeli szörnyetegről

(mert minden rendes színdarabban van szörnyeteg. hánem? háde.)

is készítettem egy remek képet, ami szintén benne volt. Ezt láthatjátok fentebb,

(külön kiemelném a trükkös megoldásomat, ami egyfelől érdekessé teszi a kompozíciót (ezt a felnőttek mondták), másfelől annak köszönhető, hogy nem nagyon volt ötletem, hogy a leviatánnak milyen teste legyen (ezt meg én mondtam))

zsírkrétába öntve. Amúgy zsírkrétával nagyon klassz rajzolni, nekem még jobban is megy mint festékkel, lehet hogy mostantól majd mindig ezzel akarok, már persze ha veszünk zsírkrétát mert momentán nincsen nekem otthon.

Hurrá. Sajnos a matekom hármas lett, és anyáék szerint ezen az sem javít sokat hogy tornából meg mondjuk ötös lettem. Meg énekből. Meg rajzból.

De legalább a többi IFTT*-ből meglett a négyes. Ez is valami. És elbúcsúztunk Erika nénitől is, jövőre új tanáraink lesznek, mert már nagy ötödikesek leszünk. Remélem Bea néni marad angolból mert őt szeretem.

(a képen az én hozzájárulásom látszik a búcsúalbumhoz)

Most pedig kezdődhet a szünet. Éljenéljenhurrá.

(Jövő héten bábostábor, aztán jönnek Miksáék, aztán lagzi, aztán meg nemtommi de biztos jó lesz)

* azaz: igen fontos tantárgy (magyar, matek, köri, angol)

Pedig moziban is voltunk ma

(a Solo-t néztük meg, nekem tetszett is, izgis volt, bár a kelleténél kicsivel többet csókolóznak benne)

de mégse ez volt a legizgalmasabb

(és nem apa, nem is az Északi középhegység tagjai – amiből a Mátrát mindig elfelejtem)

hanem az hogy felgyullad-e a házunk

(mert a másodikon a vezetékek sercegtek meg szikráztak meg égett szaguk volt)

de apa valamit lekapcsolt a villanyórán, amitől a konyhában meg a fürdőben most nem ég a villany, viszont a sercegés meg szikrázás is abbamarad és apa szerint nem valószínű hogy tűz lenne, de én azért összepakoltam az OSC-s hátizsákomba a legszükségesebbeket: az alvópárnámat, az érmeimet, egy pár játékot meg egy pólót – csak biztos ami biztos.

(reggeli update: nem volt égés, várjuk a villanyszerelőembereket)

...meséltem már nektek?

(az megvan azért, nem? hogy karira kaptam egy szupi gitárt, direkt balkezeseknek valót, amin csak én tudok játszani, még apa sem, mert ő jobbkezes)

Na és azóta is tanulok, és egy profi gitártanárom is van, aki tényleg játszik együttesekben és olyan jól gitározik, hogy csak na, és jól is tanít

(például már el tudom játszani az egyboszorkát, a kiskecelányomat, a részeg tengerészt, meg egy pár angolcímű számot a gitártankönyvemből)

és még az is lehet, hogy Eszti lagziján fogok valamit játszani, ha találunk olyat ami jól megy és alkalomhoz illő. Kár hogy még nincs meg, hogy melyik is lenne ez.

(ja és apa szerint nagyon sokat kell majd gyakorolni, mert csak szépen ér játszani egy lagzin…)

Szerintetek a balkezesek különlegesek?

(csak úgy kérdezem)

Olvastam egy menő képregényt. Usagiról, egy szamuráj nyúlról szól. Pont mint a képen amit rajzoltam róla :)

Hát, kedves barátaim, megint ki kellett hagynom egy meccset, mert Fülöpöt vitték el helyettem. Szomorúság ez, de hát néha neki is kell meccsre menni, nem igaz? Ha már vízilabdázik…

(a következő meccsen azért remélem a ti Vince barátotok ismét sapkát húzhat - szurkoljatok)

Ráadásul anyáék meg elmentek körbefutni a Balatont és nem voltak itt 4 napig és ők is hiányoztak már nagyon.

(szóval dupla hiány volt: én a meccsről hiányoztam, ők meg nekem)

A telefonomon.

(merthogy leesett tegnap, ismeretlen körülmények között, és pont úgy, hogy a kijelzője meg összetört, de nem teljesen, hanem csak olyan pókhálósra)

Szerencsére így is működik azért, csak csúnya és néha nem látszanak teljesen jól a dolgok. Remélem kapok azért majd egy másikat, például gyereknapra, vagy a szülinapomra

(bár az még soká lesz szóval inkább gyereknapra, jóapa, léccilécci)

Hát, nem is fogok.

(mert nem sikerült olyan nagyon jól….)

Mármint nem velem. Hanem a Vinnel (a „nagy” jelzőt mellőzöm mert most már én is nagy vagyok). Mert megalomán és azt hiszi hogy ő a focicsapat edzője és csapatkapitánya is egyben, és ő mondhatja meg hogy ki van bent és ki nincs. Merthogy ő a legjobb játékos. Ez egyáltalán nem helyes még akkor se, ha tényleg ő lenne a legjobb (ami egyáltalán nem biztos, csak ő mondja ezt a leghangosabban). Úgyhogy ma ki is léptünk a csapatból, a Boti meg én, mert már nem szerettünk így benne lenni egy kicsit se.

Mivel ma péntek van, most hétfőig már biztos hogy nem leszünk tagok, aztán meg majd meglátjuk.

A rossz hír, hogy matekból becsúszott egy hármas. A jó, hogy viszont a többi „fontostárgy”-ból meglett a négyes, még magyarból is, pedig ott rezgett a léc, mert eléggé pont félúton álltam a hármas és négyes között.

(a fontostárgyak: matek, magyar, angol, környezet)

A nemfontostárgyakból (mindenmás: ének, technika, rajz, tesi, hittan, meg mittomén) persze ötös lettem, hát hol itt az igazság…

Eddig a legjobb meccsem volt ma. Röviden: lőttem egy gólt, lőttem egy kapufát is, adtam egy gólpasszt, kiharcoltam egy kiállítást… és mindezt a Mama meg Gápi is látták – merthogy ők is eljöttek megnézni!!!

Ezaztán a szuper meccs, szuper nap, hejj!!

(és még egy új legokatalógust is szereztünk apával az Allééban délután…ez ám a nap, szupper)

Tegnap Matyi – romantikus körülmények között – megkérte Eszti kezét!

És Eszti odaadta neki!!

(Ez már aztán komoly, mi? Örülünk ám.)

No ez is megvolt, az írásbeli felvételim a nyolcosztályosba. Bizony mondom néktek, nagyon megkönnyebbültem most

(az elmúlt három hétben ugyanis apa mint egy gonosz hajcsár dolgoztatott esténként meg hétvégén, azokkal a faramuci elmúltéves feladatlapokkal, amikben több volt a sírásrívás meg a fogaknak csattogtatása mint az öröm)

hogy vége van, és nem csak azért mert ma már nem kell extramatekozni, hanem azért is, mert egész könnyű volt, és szerintem jól sikerült.

Persze először még nagyon izgultam

(azt mondtam hogy tegnap suliba se mentem mert apával még egy utolsót gyakoroltunk egész délelőtt? na, hát akkor inkább suliba kívánkoztam, mert nekem rettentően ment, és neki is, állandóancsak összevesztünk)

de mire a nyelvtan felét megcsináltam, megnyugodtam, mert egyáltalán nem volt olyan durva. És képzeljétek, a matek meg olyan könnyű volt, hogy 10 perccel hamarabb befejeztem

(apa aggódik is emiatt, nyolcszor kérdezte meg, hogy biztos átnéztem-e randesen)

és ki is jöttem. A mi termünkből én adtam le először.

Ja és szép ám ez az iskola, meg jó nagy

(és tudom is, hogy kiről nevezték el: Szent-Györgyi Albert találta föl a C-vitamint amit minden reggel megeszünk – meg a citromban is van, bár utóbbit nem kellett föltalálni, az már előtte is volt)

biztos jó lehet ide járni.

Hát, majd meglátjuk mi lesz (pl. szóbeli).

Ha esetleg azt gondoltátok volna, hogy most már soha többet nem kell tanulni

(na jó, legalábbis egy darabig nem)

hát tévedtetek. Holnap köri doga, így ma nekiláttunk a csirkéknek meg a kacsáknak

(előbbieknek már ebéd közben, hehe)

hogy kinek hány tojása van, meg mekkora meg ilyenek – merthogy holnap nem tesztlap lesz, hanem le kell írni mindent amit tudsz – és az sokkal nehezebb.

Hát ez is megvolt, a szokásos nagycsaládoskarácsony, ahol szokásosan mindenki itt volt nálunk, és szokásosan egy akkora kupac ajándék került a szokásosan nagyonszép fa alá

(amit szokásosan én vettem, csak ezúttal nem apával, hanem Miksáékkal mentünk el, mert már nagyok vagyunk és ránk lehetett bízni ezt a felelősségteljes feladatot)

hogy alig lehetett elférni tőle. Rengeteg mindent kapott mindenki, én is, de a legjobb az volt, hogy kaptam egy igazi gitárt, pont olyan méretűt mint amilyen nekem kellett, és még volt hozzá egy menő tok, amit anya varrt direkt nekem. Ilyen aztán senki másnak nincs, az biztos. Kár, hogy nem tudok még rajta játszani

(mert gitározni nem túl könnyű)

de majd keresnek nekem egy tanárt, aki hétvégenként megtanít.

(mert hétköznap nem érek rá)

Addigis, végre itt voltak Miksáék és együtt szüneteltünk, kivéve az év végén, mert akkor elutaztunk szilveszterezni

(Juli meg Eszti nélkül, de anyáék barátaival, meg a gyerekeikkel, akikkel lehetett játszani, meg még két kutyát is hoztak magukkal és a kisebbet én is sétáltathattam, ami szuper volt)

ami szintén jó buli volt, és ezúttal megvárhattam az éjfélt és én is koccinthattam, meg volt tűzijáték is, meg tánc.

Meg sok-sok boldogújévet kívánás, amit nektek is kívánok. Most így utólag.

(kivéve akiknek már kívántam mert mondjuk például ott voltak már a szilveszteren is)

Amúgy azt tudtátok hogy a cím lehetne egy név is? És hogy tényleg van ember akit így hívnak? Szerintem ez elég vicces. Szerintem.

Bajnokság:

5 meccsből 3-szor játszottam, gólt eddig nem lőttem, de rólam se dobtak :)). Labdaszerzésem az volt több is, meg labdavesztés is... de az mindenkivel előfordul.

Az 5-ből eddig csak egyszer kaptunk ki (a KSI-től), a többit megnyertük.

Mikulás kupa:

Itt mind a 3 meccsen játszottam, az elsőn (8:4 ide, Ybl B ellen) lőttem egy gólt, a másodikon (1:10 a KSI ellen) meg a harmadikon (3:2 az Ybl ellen) inkább csak a védekezésben vettem részt.

Végül 2 győzelemmel és 1 vereséggel a másodikok lettünk, hejj. Most már vízilabdás érmem is van így, ez igazán remek év végére.

És ez is elkövetkezett végre: az első gól amit egy igazi meccsen lőttem. Roppant büszke voltam magamra, főleg miután apa elmondta hogy nagyon büszke rám, de nemcsak a gól miatt, hanemhogy mind a három meccsen egész jól játszottam és sokat fejlődtem október óta.

Merthogy indultunk a Mikulás kupán, és én is benne voltam a csapatban, és be is álltam mindegyik meccsen, bár a harmadikon már nagyon fáradt voltam, ami nem csoda, mert fél nap alatt játszottuk le mindet.

(A kép kicsit homályos de igazi)

Na ez már kevésbé jó hír: becsusszant egy angol egyes, meg egy nyelvtan egyes, jaj, jaj, ráadásul házifeladat és felszereléshiány miatt. Apa IRTÓRA dühös volt, nagyon csúnyán beszélt, ráadásul velem

(mert csúnyán beszélni szokott máskor is, csak nem nekem – az néha mulatságos, de ez egyáltalán nem volt az)

- meg is sértődtem gyorsan de ez sajnos nem túl sokat segített.

(szerencsére később kibékültünk azért)

Egyelőre sajnos úgy néz ki, hogy nem tudok  egyszerre kempózni és vízilabdázni is, sajna.

(Merthogy tök egyszerre vannak az edzések és a vízilabdából nem lehet hiányozni mert rögtön kikerülök a csapatból)

Egyelőre úgy döntöttünk, hogy a kempót egy kicsit pihentetjük, és a vízilabdára koncentrálunk, aztán meglátjuk hogy jövőre benne leszek-e a csapatban.

Node a lényeg, hogy még egy utolsó versenyre felkészültem azért, és nem hiába, mert egész jól ment, a formagyakorlatot kivéve mindenhol szereztem érmet.

Az úgy kezdődött, hogy a katában is egész jó voltam, de szokás szerint rengetegen voltunk és nem jutottam be a legjobb négybe (kb hatodik lettem). Aztán jött a fegyveres kata, amit májusban sikerült megnyernem, de most nem tudtunk annyit gyakorolni, ami sajna látszott is, majdnem elejtettem a kardot a trükkös átfordításnál

(plusz apa szerint kapkodtam, rohantam így az egésznek az üteme nem volt elég szép)

így aztán Attin kívül (aki a nuncsakuval szokásosan jó volt) még egy ellenfelem megelőzött. Szerencsére azért elég nehéz volt a gyakorlatom hozzá, hogy a többiek már ne tudjanak utolérni, így meglett a bronz.

Jött a földharc, ahol hosszabbításban nyertem az elődöntőmet, hogy aztán a döntőben éppenhogy kikapjak

(persze pont Attitól, ejnye)

majd a stop-szemi küzdelem, ahol megintcsak sikerült döntőbe jutnom,  ahol viszont megintcsak nem sikerült nyernem. De azért így is nagyon jól sikerült a verseny

(a sensei is meglepődött, hogy milyen jól, ahhoz képest hogy alig tudtam edzésre járni – apa szerint az is sokat számított, hogy a rengeteg vízilabdaedzés miatt sokat erősödtem, ami ellensúlyozta hogy technikában kevésbé voltam ott a spiccen)

ami remélhetően nem az utolsó volt még, de az biztos, hogy most egy darabig nem leszek…

Hiányozni fognak a haverok, az biztos, és majd meglátjuk, pástra lép-e még Vince.