A múlt héten mindenkivel összevesztem a suliban. Először Vinnel, mert azt mondta hogy nem tudok focizni, aztán Ákossal is,

(ő is a focitudásomat szidta)

és végül a kisAtival is, aki meg azzal csúfolt hogy kicsi vagyok.

(pedig apa szerint ő kisebb mint én – de sajna én vagyok a tornasorban a legutolsó még mindig)

Ráadásul még meg is sérültem,, egyszer a szám

(bár az véletlen volt mert épp beleléptem egy jelképes ütésbe)

aztán meg a szemem

(kisAti dobott meg egy kővel)..

Apa szerint éppen itt az ideje hogy kibéküljek mindenkivel, mielőtt leamortizálódok teljesen.

No, apát ma jól beugrattam, mert elsőre elhitte, hogy a matek javítódogám egyes lett, de szerencsére mire mérges lett volna, rájött, hogy csak ezért nem hívtam volna fel, és akkor nevettem és bevallottam, hogy ötös, nem egyes.

(ez lett volna a fenn, a lenn meg az, hogy az első dogám viszont egyes lett - azért kellett a javító)

De hogy a múlt hét pozitív maradjon

(és tovább dicsekedhessek)

írtam ám egy környezet ötöst is, ma meg angolból egy remélhetően jót

(ha ötös lenne, akkor két hét alatt már HÁROM ötösöm lenne - egy újabb mesterhármas)

Ez a mesterhármasok hete volt. Kintitesin fociban rúgtam egy mesterhármast

(bár így is kikaptunk 5:3-ra, de legalább most Vin nem szólhatott egy szót se, hogy miért nem játszok elég jól)

hétvégén meg a kempo OB-n sikerült 3 érmet nyernem.

(méghozzá három ezüstöt, és erre igen büszke voltam mert ennyit még sose nyertem)

És igen, a karddal is sikerült, csak Ati előzött meg, de a másik kettőt

(a késes fiút meg egy másik kardosat)

aki múltkor még jobb volt, már legyőztem.

Boldogság happiness (csak hogy lássátok, angolból is penge vagyok, hehe)

No itt a félév, itt a bizi. A Julié egész jó lett,

(igaz neki a felvételi miatt fontos is volt, hogy ne veszítsen pontot)

az enyém kevésbé. A matek hármas mellé még köriből is hármast kaptam, pedig abból 3,7-re álltam a jegyek alapján

(ezen apa jól fölmérgesítette magát, még az ellenőrzőmbe is beírt egy kérdőjelet meg az átlagot - igaz, csak ceruzával amit meg anya aztán kiradírozott)

és bár mi még nem tanultuk a törteket, apa szerint ezt már fölfele kellene (vagyis kellett volna) kerekíteni. A hittan meg torna ötösömmel meg nem is foglalkozott senki. Pedig azt hittem legalább egy kicsit megdicsérnek. De apa azt mondta hogy őt csak a matek, a magyar, a köri meg az angol jegyem érdekli, a többiből felőle akár meg is bukhatok,

(ezt az utolsót valószínűleg nem gondolta komolyan)

és hogy az év végére ezekből nem akar hármast látni a bizimben, és majd gyakorolunk eztán többet. Ez nem hangzik túl jól minecraftozás szempontjából

(pedig végre megjavítódott a tabletem és megint tudunk játszani meg zsédav videokat nézni)

de szerencsére ritkán ér rá sokat tanulni velem, szóval talán nem lesz olyan vészes.

(a képen lévő bizi persze nem az enyém, ez tök régi)

Elmúltak az ünnepek, Miksáék hazamentek, elkezdődött a suli. Hát ez nem hangzik túl jól. Viszont nagyon hideg van, így tudunk korizni a Velencei-tavon.

(igazából hokizni is szoktunk, viszünk ütőt meg korongot és csinálunk kaput.)

A lányoknak nem tetszett, mert szomorú a vége, de nekem igen. Nem lehet mindig életben maradni a hősöknek, de attól még jó kaland volt.

No itt vannak az ünnepek, megjöttek Miksáék is, meg mindenki, szóval minden szuper.

(Kende ugyan beteg, de szerintem hamar meggyógyul)

Karácsony este szokás szerint mindenki nálunk volt (kivéve Kende meg Gápi), és játszottunk is csomót, no és persze rengeteg ajándékot kaptam. Nem kaptam meg mindent, amit fölírtam, de a legfontosabbakat igen.

(az OSC-s kapucnis hosszúujjú pulcsit, egy vízilabdát, legókat)

És még vár ránk a fiúkkal (plusz Lencsi, plusz Juli) egy szabadulószobás buli, megnézzük a Zsivány egyest és aztán jön a szilveszter, és én fönt leszek éjfélig.

Bizony, és elkészítettük a szokásos kívánságlistát a hűtő ajtajára

(amúgy ne gondoljátok, hogy nem tudom, ki hozza IGAZÁBÓL az ajándékot, mert tudom: anya hozza meg apa, meg a barátaink és rokonaink. azért tesszük ki a listát a hűtőre, hátha valaki aki még nem tudja, mit vegyen például nekem, elolvassa és megtudja.)

és én már jól tele is írtam, nehogy pont az legyen a baj, hogy nem tudják, mit szeretnék.

Szerintem az amerikai foci nagyon veszélyes sport, bármikor megsérülhetnek mert például ellökik, és eltörik a keze vagy a lába, vagy ilyesmi. Ezért én inkább vízilabdázok meg kempózok mert az mind a kettő finom sport. Mert például kempóban is maximum kicsit vérzik az orrod ha eltalálják, de hát az semmiség, gyorsan eláll és kész.

(a képen egy csúnya sérülést szenvedett focista, fölötte egy vidám kempóssal)

Legelső az életed. Aztán a család. Utána a tanulás. És legutoljára a sport. Nekem így van, legalábbis.

Bár ti valószínűleg a régiről se tudtok, pedig azt még ősz elején kaptam Tamástól, aki szintén kempózott, de most már öreg és inkább triatlonozik apával. Szóval volt egy régi kardom és nagyon edzettem is vele, de túl nehéz volt még nekem, meg túl hosszú is. ezért apa

(kösziapa)

szerzett nekem egy junior méretű másik kardot

(igazából bokken a neve és olyan mint egy katana, csak fából, hogy meg ne sértsd magad nagyon)

amivel már tudok jobban gyakorolni. És gyakorolok is, annyira, hogy a következő versenyen már a fegyveres katában is indulok, ha a sensei megengedi.

Amúgy egy igazi katana nagyon veszélyes ám. Ha az élét megfogod, levágja az ujjadat vagy a csuklódat. De ha 100 ruha van rajtad, azt is átvágja. Az éle így fölfelé van, ez nem valami Jánosvitéz, hogy összevissza hadonásszunk, egy csata csak három vágás.

Ezért gyakorolunk fával, hogy meg ne haljunk közben.

Ha barát vagy, akkor pengével magad felé nyújtod át, mert így nem tudsz támadni

(ha meg kifelé van, akkor igen)

Avagy Vince partit szervez. Ha már senki se szervez neki partit.

(Apró szépséghiba, hogy mielőtt megírtuk Ákossal meg Nagyvinnel a meghívókat, elfelejtettem szólni anyáéknak. További apró szépséghiba, hogy közben azt is elfelejtettem, hogy elutazunk az ünnepekre.)

Szerencsére Ákos anyukája felhívta anyát, hogy mi van a bulival, így kiderült, hogy lesz buli, csak az nem derült ki eléggé, hogy kit hívtam meg, mert egy kicsit megijedtem és nem mertem elmondani. Szerencsére Ákos viszont nem volt megijedve, meg emlékezett is, így anyáék is megijedtek végre, és előbb jól leszidtak, aztán átszervezték az elutazós programot hogy hazaérjünk a bulimra.

(Merthogy olyanokat is meghívtam, akiknek nem tudtuk a számát, meg ők se a miénket, de a címünket viszont ráírtam a meghívóra így félő volt hogy esetleg mégiscsak feltűnnek)

Persze nem tűntek fel, de viszont Nagyvin, Ákos meg Bálint annál inkább. Plusz Dudi is, bár neki nem adtam meghívót de ő úgyis jön ha Vin jön.

(No nem mintha baj lenne mert Dudi is a barátom meg minden)

És kezdődhetett a buliiiiii! Sütöttünk halloween sütit, meg csocsóztunk, meg fociztunk, meg bújócskáztunk, aztán megint fociztunk, aztánmeg lufiröpiztünk..

Nagy parti volt, de tényleg, mire elmentek, majdnem olyan fáradt voltam, mint anyáék. De azért még meg kellett ígérnem, hogy ez volt az utolsó ilyen partizánbuli.

(akármi is legyen az)

...rengeteg dolga van, mint bizonyára tudjátok. Tanulni kell, meg edzésre járni, meg buliba, és ha itthon vagyok, akkor meg játszani kell. 12 kar kellene legalább, hogy mindent elintézzek, alig van időm enni is, nemhogy a blogomat vezetni. Talán majd ha öreg leszek és nagyapa és már az unokáimmal se kell játszani, akkor sikerül bepótolni. Vagy ha negyedikes. Addig meg érjétek be ritkásabb jelentkezéssel.

Legalábbis egyelőre. Ugyanis Ahmedéket megvertük fociban (2:1-re!!!), és ezek után barátaivá fogadott minket.

(bár apa szerint az is segíthetett, hogy végül csak beírták az ő ellenőrzőjébe is, hogy rossz (nem csak a mienkbe) meg Beanéni is elbeszélgetett vele.)

De szerintem leginkább az használt hogy most már nem csak ő a legnagyobb nagymenő a fociban hanem mi is.

(én különösen, mert hátvédnek is jó vagyok meg kapusnak is, bizony)

Az van. Mármint az iskolában. Pedig még épp csak elkezdődött. Van itt ez az Ahmed nevű negyedikes és az mindig piszkál minket. Ez eleve nem szép tőle mert mi csak harmadikosok vagyunk, de még ráadásul hiába is szólunk neki hogy ne csinálja. És ami még nagyobb baj, Beanéninek is hiába szólunk hogy szóljon rá vagy csináljon valamit, mert nem. Az Ahmed meg tegnap is megint átdobta a lasztinkat a kerítésen. Mert ez az Ahmed ilyen rossz. (Anya már beírta az ellenőrzőmbe is, hogy Ahmed rossz, bár ezt szerintem inkább az övébe kellett volna. De majd most remélem rászólnak.)

...ígyaztán gondolnátok, van időm újra írni. Hát van is, csak nem annyi amennyiminden történt velem.

Előszöris, megint itt az iskola, és a barátaim, és már harmadikos vagyok, és új tanítónk van, aki olyan aranyos, hogy holnap is lesz kedvem iskolába menni.

(persze apa rögtön azt kérdezte, hogy holnapután lesz-e, meg majd jövőre? de azt nem tudtam)

Kaptam új tolltartót, meg teljesen új könyveim vannak, amikből majd idén tanulunk

(és ÉN nem hisztiztem a füzeteim miatt mint a Juli, akinek semmi se volt jó és KÜLÖN el kellett menni vele anyának. no mindegy, csak mondom.)

és új dobozt is venni kellett a technika meg rajzcuccokak, mert a régi szétesett. És idén már mehetek Julival iskolába, apa csak rajtunk tartja a szemét amíg megyünk (igen, már ilyen nagy vagyok, a Juli meg még nagyobb, ugyebár).

És elkezdődtek az edzések is, kempón a sensei fölkötötte végre a zöld övemet

(sőt, kétszer is, mert az első nemhivatalos edzésen is, meg aztán az igazin is, amikor mindenkinek)

vízilabdaedzésen meg végre megkaptam az összes felszerelést, az OSC-s fürdőköntöst, az OSC-s úszógatyát, az OSC-s hátizsákot és az OSC-s papucsot. És képzeljétek, a mostani csoportból egyedül nekem van már ilyenem, plusz én vagyok a legügyesebb is és én mutatom be a gyakorlatokat meg én úszok legelöl. Kár, hogy még nem kétkapuztunk, pedig ott is példát mutatnék.

..hogy anya meg apa állandóan dolgozik, csak nekem van szünet. Meg Julinak de ő meg sosincs itthon, hiába hiányolom nagyon. Jövőre ezt jobban át kell gondolni annyit mondok.

Kezdjük a legfontosabbal: zöldöves vagyok.

(bár zöld övem még nincs, és a sensei is csak majd az első szeptemberi edzésen fogja hivatalosan fölkötni a derekamra, de akkoris)

És folytassuk a második legfontosabbal: némi hangulati hullámzástól

(ha nem volnánk komoly férfiak, nevezhetnénk hétfőesti telefonos sírásrívásnak is)

eltekintve az edzőtábor is szuper volt, különösen miután megtaláltuk a kesztyűmet. De tényleg.

Vége. Itt a nyár.

(és nem csak az iskolának, hanem a kemponak meg a vízilabdának is, kivéve a táborokat)

A Bizonyítványom kiváló, kivéve a matekot ami hármas, ezt apa szerint jövőre javítjuk. A többi négyes meg ötös, hittanból meg még dicséretet is kaptam.

Most pedig.

Következik a nyaralás! Hurrá!

Ja. És megjöttek Miksáék is, mindjárt találkozunk.

Képzeljétek, Zozi is jár az usziba

(persze nem vízilabdázni mint én, mert ahhoz még sokat kell tanulnia, hanem úszni, oda ahova régen én)

és ez egyrészt jó mert edzés után tudunk játszani a melegvízben, másrészt viszont nehéz döntés hogy Zozival menjek játszani vagypedig a spanjaimmal menjek az öltözőbe.

(most hogy már nagy vagyok és apával csak kint az előtérben találkozunk)

Egyelőre inkább Zozit választom, főleg hogy már nincs túl sok lecke így nem kell sietnünk haza hanem úgyis megvárjuk anyát

(aki csak 8kor végez)

(ja, a képen én vagyok a büszke kilences)