Örökre. Már csak látogatóba fogunk menni mert ősztől iskolába kell menni már. Most pedig megyünk nyaralni mert vár a Tisza.

Meccset néztünk apával és közben mutatták, hogy az egyik szurkolólány imádkozott az istenhez. Apa szerint ezt azért csinálta, hogy a csapata nyerjen, de szerintem azt nem biztos hogy teljesíti neki az isten, mert az nagyon nehéz volna.

Vagyis már megindult, kifelé, mindegyik*, és egyáltalán nem volt jó, és kórházban kellett lenni pár napig, meg akkor is sokat kellett inni amikor nem akartam és még az se volt elég hanem még többet kellett volna, de nem sikerült és akkor csúnyán belázasodtam. És majdnem vissza kellett menni a kórházba éjszakára is , de aztán szerencsére mégse, mert egyszercsak meggyógyultam mégis**.

* az orrmandulám is, pedig azt már egyszer kivették..

** csak sajnos az úszóversenyről addigra lemaradtam pedig nagyon szerettem volna menni. na mindegy, majd legközelebb.

Ma kaptam vérvételt ami nem volt annyira jó, de muszáj volt mert meg kell nézni hogy ki lehet-e venni a mandulámat, és azt a véremből nézik ki. Ja és a vérvétel ugyan nem volt jó, de utána kaptam egy legoembert aki a Frodó a Gyűrűk urából és még gyűrű is van hozzá szóval nagyon klassz.

És ha majd jövő héten a kórházba leszek akkor is meglátogat majd mindenki, és remélem kapok ajándékot is, és anya szerint fájni fog a torkom deviszont ehetek majd fagyit mert azt lehet ilyenkor sokat. Hát, majd mesélek.

Képzeljétek, Viktor bácsi mondta hogy mehetek én is az úszóversenyre, ami két hét múlva lesz, és nem a kicsi medencébe, hanem a nagyba és addig most már ott fogunk gyakorolni. És azt is mondta hogy nem baj ha nem én nyerek, hanem csak jó versenyezni, de azért mégiscsak jobb lenne ha mégis én nyernék (bár apa mesélte hogy amikor voltak múltkor úszóversenyen akkor ő se nyert, csak örült hogy versenyezhet. De azért biztos ő is jobban örült volna ha nyer)

Képzeljétek, már olyan nagy vagyok hogy felvettek engem az iskolába*. Persze nem most kell menni hanem csak szeptemberben, de akkor majd menni kell, és oda fogok én is járni ahova a Juli meg Eszti** s ami még jó hogy a Vermes is oda fog járni az én osztályomba.

* Egy kicsit aggódtam hogy mégse fogok menni, mert mindig csak megvizsgáltak és anya meg szomorú volt de aztán megfelelően ügyesnek*** bizonyultam és így aztán mehetek.

** de Eszti már nem jár oda, mert ő már öreg és egyetemre jár

*** merthogy most már járok az Erzsinénihez meg a Katihoz meg a ...hoz is a logopédiára és itthon is gyakorolunk sokat, és most már a csibe betűt is profin mondom

Hé, és azt mondtam hogy lesz ovis ballagás? És tanultunk búcsúéneket, és úgy elszomorodtunk tőle hogy mindenki sírt. Még én is. Pedig még egész nyár végéig járunk oviba...

Tudjátok, miért jobb a mozi mint a tévé? Mert a moziban sose akad a kép. Persze apa szerint a tévében se akad MINDIG. Node épp ezaz, mert ha például vihar van és belecsap a villám a tányéros antennánkba, akkor akad.* Deviszont a moziban meg nem. Nna EZÉRT sokkal jobb a mozi. Meg mert olyan filmet játszanak amit még nem láttam.

* Apa szerint nemcsak akad olyankor hanem teljesen eltűnik. Jólvan, akkor tegyük fel hogy nem csap bele csak egy kicsit.

Ma kiesett a második fogam is. Most elöl hiányzik mind akét alsó, csak az egyik helyén már egy kicsit kidugta a fejét az új, az igazi. És ezt a második fogat már nem vesztettük el, pedig a boltban esett ki mikor épp beleharaptam egy almába és ki kellett válogatni a rágott alma közül de szerencsére meglett*.

És rögtön be is raktam a párnám alá, nehogy mégis elvesszen. Kíváncsi vagyok mit hoz a fogtündér, mert ő nagyon picike és van a hátán egy hátizsák mint a mikulásnak csak sokkal kisebb, szóval nem tud túl nagy dolgokat hozni. És azt tudtátok hogy ő ám nem házban lakik mint mi hanem ilyen kicsi lyukban a földben, mint egy kisegér – és vannak ilyebn kicsi tárolói a fogaknak mert azokat elteszi emlékbe és a tárolókra rá van írva hogy Vince foga meg Juli foga meg ilyenek, Hogy tudja melyik kié és ha elfelejti, akkor is eszébe jusson.

* mert kiköptem az összest anya tenyerébe és megtaláltuk benne, a maradékot meg végül anya önfeláldozóan megette mert nem tudtuk hova tenni

Apa tegnap megígérte, hogy ma megnézzük az új metrót és ki is próbáljuk. Reggel már indultam volna, nehogy bezárják, de apa azt mondta, nyugi, még délután is nyitva lesz. És nyitva is lett, és meg is néztük, de olyan sok megállója volt és mindet meg kellett nézni és én pedig elfáradtam és a halas megálló után haza akartam menni, és így a többit már nem néztük meg. Talán majd máskor.

...mert ma kiesett a fogam! Alul. Pedig a fölső már régebbóta lötyögött, az alsó meg csak tegnap kezdett, és mégis mikor jöttünk haza az oviból, beleharaptam egy csokiba és akkor a fogam meg zsupsz, kijött és éreztem hogy valami kemény lett a számban. Aztán kiköptem és az én fogam volt! Aztán otthon sajnos elvesztettük*, és most kicsit aggódok, hogy a fogtündérmanó akkor végülis fog-e nekem ajándékot hozni. Vagy pénzt. Bizonság kedvéért Eszti segített írni egy levelet** amit beteszek majd este a párnám alá, hogy megmondjuk hogy elveszett a fog, de ígérem hogy elküldöm ha megtalálom. Meg le is rajzoltam egy papírra a fogamat az igazi helyett és azt is berakom a párna alá.

Mindenesetre remélem hogy ennyi már elég lesz. Mégiscsak ez az első fogam ami kiesett.

* mármint a fogamat, nem a csokit, mert azt megettem

** azt láthatjátok itt alul, jó mi?

Merthogy már nekem is mozog a fogam*, mint a Milánnak, és egyre jobban. Anya szerint mindjárt kiesik, és akkor nő helyette másik, egy igazi és végleges. És arra nagyon kell vigyázni mert ahelyett már nem lesz másik.

Hmm. Még nem esett ki pedig megint ellenőriztem. De mozogni mozog.

* Ez egyébként az a feketés színű amit beütöttem mikor a futósbringával elestem a járdaszélen (előtte nem volt feketés csak azóta)

Bizony, a Ti Vince barátotok egyre csak nagyobb lesz. Tegnap például voltunk az iskolámba apával meg anyával, hogy megnézzük magunknak a tanítónénimet*, meg ő is minket magának. Egy kicsit aggódtam hogy majd mi lesz, de mondták hogy nem kell ott maradni, meg a Juli is jött velünk** szóval azért nem féltem nagyon. De azért elég halkan köszöntem, mikor a Mariann néni odajött hozzánk a bejárathoz és fölmentünk megnézni az osztályomat. Pedig kedves volt és megfogta a kezem, de akkor is. Az iskolám sokkal nagyobb mint az ovim, és sokkal többen járnak bele és főleg mindenki nagyobb mint én. De ott lesz a Juli (igaz, egy másik osztályba) meg remélem a Vermes is, és majd megtanulok mindenfélét és nagy leszek én is meg okos.

Azt még mondjuk nem értem teljesen, hogy hová fogok leülni mert az én osztályom tele volt gyerekekkel. (De apa szerint addigra már majd nem lesznek ott – hhát, nemtom, azért kicsit aggódok, hogy lesz-e hely)

* aki nem Maja néni hanem Mariann néni, bizony, most már megjegyeztem

** mert ő már ötödikes és oda jár – múltkor mondta is neki az igazgatója hogy „Juli hallom az öcséd is ide fog járni” – és az meg én vagyok.

És beszélgettünk apával, hogy mi legyek. Mondtam neki hogy leginkább zöld nindzsagó szeretnék lenni, vagy pedig Batman. Bár szupermen is szívesen lennék. Vagy mégis inkább a legós filmből* az ember aki megmentette a világot és a gonosznak is mondta hogy legyen jó**. De aztán eszembe jutott hogy a Vermes meg a Bazsa fekete nindzsagók akarnak lenni és akkor meg azt gondoltam hogy én is az leszek. De akkor meg apa azt mondta hogy ne legyünk mind egyforma nindzsagók*** hanem akkor már legyek inkább zöld. Aztán végül abban maradtunk hogy még majd megbeszéljük, úgyse holnap lesz a farsang hanem...ööö...tegnap****?

*ezt tegnap láttuk a moziban, a Bazsával meg a Vermessel meg a Dudival***** (persze nem egyedül, jött velünk a Vermes anyukája meg a Bazsa apukája is – meg anyáék is csak a moziba nem jöttek be mert dolguk volt) (Ja, és a Dudi volt a lány, a Vermes a sárgaruhás, én a Batman a Bazsa meg a világítószemű szakállas)

** és az tényleg jó is lett!

*** bár szerintem nyugodtan lehetünk

**** csak vicceltem:  tudom hogy a holnap után holnapután jön, sőt a napokat is elég jól tudom, csak a keddet felejtem ki általában (apa szerint ezzel nem is vesztenénk semmit, ha a keddről megfeledkeznénk időnként)

***** ő a Vermesnek a húga és ő is az ovinkba jár, és ha nem a Kamilla lesz a feleségem véletlenül, akkor ő (bár apa szerint ezt még ráérek véglegesen kigondolni mert még nagyon soká leszek nagy, de én azért szeretem észben tartani)

Anya, megyek ma a lopogédushoz? – ezt kérdeztem reggel és anya nevetett, hogy ezek szerint muszáj lesz még menni. Ezt nem értettem, de a lopogédus Katinéni kedves, szóval mindegy, végülis szívesen megyek.

..véletlenül hátbarúgtam Vincét* és akkor egy darabig úgy volt, hogy nem lesz többé a barátom. Pedig bocsánatot kértem, meg mondtam hogy igazából seggberúgni** akartam, de azt mondta, ő nem békél meg olyan könnyen. Először az volt a feltétele hogy a világ összes legó chimáját vegyem meg neki, de az anyukája meg az én apám mondta hogy akkor nagyon soká kell várnia, így aztán végül megelégedett egy baráti öleléssel meg egy kézfogással. És még megegyeztünk hogy inkább majd mind a ketten kapunk a szülinapunkra olyan skorpiós chima robotautót és akkor lesz mindkettőnknek.

Szóval végül mégiscsak barátok maradtunk ami jó mert ő a legjobb barátom.

* nem magamat, a vermest

** tudom, apa hogy csúnya szó ez, mondtad már, de most le kellett írnom hogy lehessen látni mit mondtam akkor

Karácsonyra apával vettünk fát (mert az a fiúk dolga) és én választottam ki a legszebbet, meg segítettem is hazahozni. Az egyik végét teljesen én hoztam hazáig, a másikat meg apa. És díszíteni is segítettem és nagyon szép lett, meg jól aláfértek az ajándékok is, pedig sok volt azokból is. Én is sokat kaptam, például egy nagyon klassz rollert meg egy sztarvarszos legót, meg egy kalózos kártyát. Azzal sokat szoktunk játszani, és egy csomószor nyertem is de néha meg nem. De már nagy vagyok és általában akkor se hisztizek ha nem én nyerek. Csak néha.

Noés a karácsonyfánk nagyon szép volt, de mikor leszedtük a díszeket, az összes levele lehullott (és én söpörtem össze és az nagyon mókás volt, az egész kuka tele lett)

Apával már elolvastuk az első Ruminit, meg a másodikat és a harmadikat is, és karácsonykor meg megnéztük a színházban a színdarabruminit is, és mindegyik nagyon jó volt de most elkezdtük a negyedik részét is és apa szerint egy kicsit meguntam mert sose figyeltem, ezért most egy másik mesekönyvet kezdtünk el: az a címe hogy „már óvodás vagyok” és nem olyan nagyon mese inkább olyan igazi. Meg is kérdeztem apát hogy ez igazi-e, de azt mondta hogy ez is mese, vagyis kitalált történet, csak vannak olyanok, amikben semmi fantasztikus dolog nem történik, hanem olyan mint az igazság. De attól még kitalálta valaki aki leírta. És egy mesében az a jó, hogy bármi megtörténhet benne, még olyan dolgok is amik tényleg vannak. És a rajzok is ilyenek szerintem. Mert lehetnek a mesében óvodások az oviban, de lehetnek tudós egerek is akik űrhajót építenek, például egy olyan nagot hogy belefér az összes ember, vagy még nagyobbat, amibe az összes bolygó is belefér hogy vihessék magukkal az űrhajósok.

Így beszélgettünk apával de aztán elaludtam. És egyébként pedig fogjuk majd olvasni a Ruminit is, csak kicsit pihenek. (A képen is őt látjátok egy nemolyanrégi rajzomon, RogyóGyogyóval aki egy mulatságos nevű fénylény aki nem tud jól beszélni de a mese végére mégis megtanul - na ezek a fénylények is olyanok akik igazából nincsenek. Egerek vannak de nekik meg pulcsijuk nincs. Illetve apa szerint nevük se nagyon)

Bizony. A képen az a rengeteg ajándék pedig az enyém (meg anyáé meg apáé meg az iciripiciri Esztié meg Julié)

Az vagyok én, apa szerint. Pedig véletlenül mentem neki a tükörnek a kempóedzésen és meg is lökött valaki. És csak azért törtem le a sarkát. Amúgy megcsinálták, le van takarva szépen egy darab papírral. (Szóval akkor talán mégse kell megfizetnem, hiába mondta a Vince meg a Bazsa).

(A képen éppen nem tükröt török hanem Attilabácsit győzzük le sokan)

...mert az úgy volt, hogy mentünk az utcán és akkor én kérdeztem hogy ez meg milyen bolt itt mit lehet kapni? és akkor ő meg mondta hogy lottózó, és én meg kérdeztem hogy az mi, és erre mondta hogy ott lehet lottót venni. Na erről még sose hallottam, de ő mondta hogy az egy papír és pénzt lehet vele nyerni. Mondtam hogy akkor vegyünk és vettünk is*, csak még kellett mindenféle számokat mondani amit ráírtak. Aztán meg kérdeztem hogy nyertünk-e de anya azt mondta hogy azt még nem tudjuk, majd csak sokára derül ki, például a jövő héten. Hát ez nem hangzott túl érdekesnek de remélem majd szól ha nyertünk már és veszünk nekem kicsi játékot a pénzből.

* és anya kérdezte hogy ötös, hatos vagy skandináv legyen? én meg mondtam hogy legyen hatos mert az a legtöbb.